2013. február 1., péntek

Egy teljes év

Megdöbbenve vettem észre épp most és teljesen véletlenül, hogy tegnapelőtt volt egy éves a blog. Nem kívánok most semmi nagy dolgot mondani, nem készültem semmivel, sőt, még csak nem is tudtam róla eddig. Csak azt akartam leírni, hogy mindig mennyire meglepődöm az idő rohanásán, hogy csak úgy száguldozik keresztül könyörtelenül mindenen.
Ha valaki megkérdezte volna tegnap, hogy mikor kezdtem a blogot, simán rávágtam volna, hogy kb. fél éve írogatom.
Ma találkoztunk a védőnővel, kérdeztem tőle, hogy a gyerekeknek mikor kell megkapniuk a kullancs-encephalitis elleni védőoltás harmadik adagját. Nézett rám furcsán, hogy szerinte azt már a gyerekek megkapták, én meg nagyon erősködtem, hogy nem, csak tavaly kezdtük el. Megnézte nekem a gépben, és tényleg, tavaly már a harmadikat kapták.
Idén tíz éve lesz, hogy Titivel együtt vagyunk. Így kimondva nagyon hosszú időnek tűnik, visszaemlékezve nagyon gyorsan elszállt, és szerencsére még mindig frissnek érzem. Persze csak úgy jó értelemben véve frissnek. Pedig tíz év, furcsa belegondolni.
Túl vagyok a suli felén, meg még egy kicsin. Erről csak álmodoztam két és fél évvel ezelőtt. Aztán pikk-pakk már itt is van.
Még mindig szegény gyerekekre fogom a tetemes túlsúlyomat, pedig már Boti is maholnap másfél éves lesz.
Bulcsú másfél év múlva iskolába megy, ezt most épp nagyon közeli problémának érzem, pedig mikor született (valamikor tegnapelőtt), ezt olyan távolinak éreztem, amin még gondolkodni sem volt érdemes.
Két éve nem voltam bent a laborban dolgozni. Pedig még a mai napig is azt szoktam mondani (erről ezennel igyekszem leszokni), hogy alkalomadtán be szoktak hívni, és be is szoktam menni. Nem azért, mert nem akarok igazat mondani, csak egyszerűen nem érzem ilyen távolinak. Meg talán egy kicsit azért is, mert jó érzés, hogy egy kicsit máshol is fontos vagyok (voltam).
És ráadásul a napok 24 órája is csak úgy elszáguld felettem. Minden este úgy fekszem le, hogy van, amit nem csináltam meg az aznapra tervezettből. Pedig már nagyon óvatosan tervezek. Legalábbis reggelente. Este még nem, akkor még bátor vagyok.

1 megjegyzés: