2013. január 31., csütörtök

Visszanézelődés (advent, karácsony)

Óvodai adventi vásár:
Kellős közepén a karácsonyi készülődésnek és a vizsgaidőszaknak, még egy feladattal kellett szembenéznem. Miután úgy gondolom, hogy az átlagnál jobbakat tudok sütni, meg talán kreatívabb is vagyok az átlagembernél, nehezen húztam volna ki magam az ovis készülődés alól. De pedig tényleg megpróbáltam. Legalábbis nagyon szerettem volna. Azonban mikor Bulcsú egyik óvónénije szinte már már könyörgő szemekkel  és hangon tette fel a kérdést, hogy esetleg én véletlenül nem tudok-e egy icipicit gipszelni, mert senki nem vállalja el, mert még ilyet senki nem csinált, de ők olyan jól kitalálták ........
Hát én nem tudtam nemet mondani néhány év fogtechnikus múlttal a hátam mögött. Ez van. Szóval egyik nehezebb vizsgámat megelőző két nap a konyha gipszelővé avanzsált, és csak egy kiöntőformám lévén egész idő alatt gyakorlatilag ezzel foglalatoskodtam. Ráadásul ez a modellgipsz sajnos nem olyan ütemben kötött, mint amilyenhez én szokva vagyok, meg nagyon puha is volt ahhoz képest, de azért csak készen lett vagy 50 db öntvény a munkadélutánra, ami alól ezek után már nyugodt szívvel húztam ki magam. Bármit megteszek, hogy ne kelljen rajzolgatnom vagy festegetnem.
Ezek után tudtam meg, hogy Borókáék csoportja, mivel ők a legkisebbek, ezért elvállalták, hogy az anyukák majd sütnek eladható sütiket. Az meg milyen dolog már, hogy az egyik gyerekemnek két napot dolgozok, a másiknak meg semennyit? Szóval persze, hogy nem bírtam magammal és a következő vizsgám előtti napot sütésre és csomagolásra áldoztam. Ez ugyan csak egy nap volt, de sokkal eredményesebb az előző kettőnél. Anyu kijött segíteni, hogy a gyerekek ne túrjanak fel mindent, szóval én tényleg végig a konyhában voltam, és komoly mennyiségű kekszet sütöttem. Volt sikere is, az első nap eladták az összeset és azóta is nyaggatnak a receptekért. Nem tagadom, büszke voltam magamra.



Karácsony:
Csak eljött valahogy, menetrend a már-már szokásosnak mondható volt, délután én elvittem a gyerekeket pásztorjátékra, jó messze (Nagytéténybe), hogy az angyalkáknak minél több idejük legyen, majd hazaérve már csak egy 5 percet kellett várni ahhoz, hogy megszólaljanak a hívogató harangocskák. Jól sikerült este volt azt hiszem, igazi családias, meghitt ünneplés, már amennyire meghitt lehet három kicsi gyerekkel. Mindenki nagyon örült az ajándékoknak, a halvacsora után éjszakába nyúlóan játszottunk. Szokás szerint ismét mi felnőttek dőltünk ki hamarabb a sorból.




Másnap Dunakeszire mentünk a dédszülőkhöz, 26-án pedig Nagytétényben voltunk a nagyiéknál. 28-án mi láttuk vendégül a Mamáékat és a Tomiékat, szóval egészen megtelt a ház :) Jó volt, élveztük. Még egy majdnem használható csoportkép is született.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése