Vasárnap

Mostanában, hogy mindketten suliba járunk, nagyon ritkán fordul elő, hogy reggeltől estig mind az öten együtt vagyunk. Szerencsére tegnap pont egy ilyen vasárnap volt. Én személy szerint nagyon vártam, és ennek megfelelően jól is éreztem magam. Délelőtt elsétáltunk a templomba, csak nyugodtan, semmi rohanás, ritka pillanat sajnos. Aztán visszasétáltunk, szintén kényelmesen. Gyönyörű volt az idő is. Gyors ebédkészítés közös erővel, majd a szokásosan lassú ebéd (mire mindenkibe belekönyörgök pár falatot - mondjuk a Bulcsú épp nagyon jól evett, de Boróka 3 másik gyereket is kitett vonakodásban), de aztán miénk volt az egész délután:

Bulcsú kedvéért (meg a miénkért persze):

gombfoci

Egyik csapat:

Másik csapat:

majd már mikor Apa X-0-ra elhúzott, gondoltuk talán a lövést kellene előbb gyakorolni:

Esetleg a várépítést :)

Boróka kedvéért (meg az enyémért) társasjátékoztunk. Nekem nagyon tetszik a Carcassonne gyerekeknek szóló változata. 4 éves kortól ajánlják, de nálunk legtöbbet Boróka (2,5 éves) játszik vele. Persze még nem kombinál, de a játék menetét ismeri, tudja játszani és élvezi. Aztán majd szép lassan ráérez, hogy ez nem csak dominó, hanem lehet rajta gondolkodni is kicsit. Szóval szerintem nagyon jól ki van találva, és elég gyorsan vége is van, hogy a gyerekek ne unják meg.

Na persze azért csak megunta (csak hogy ne legyen igazam):

Azért sikerült rávenni, hogy legalább úgy fejezzük be, hogy csak 5 bábuig játszunk. És hogy, hogy nem, Borcsa nyert :)

És mindeközben:

Boti fél délután alatt kinövesztette mind a négy felső metszőfogát. Szó szerint értsétek, reggel még egyik sem volt ott. Vagyis persze, hogy ott volt, csak még nem dugták ki a kobakjukat.

Az elmúlt két hét...

kissé nehézkesen telt. Ezalatt mindenki volt beteg, volt aki jobban, volt aki kevésbé, de egy két rosszabb napot azért mindenki a magáénak tudhat. Nem nagyon akartam panaszkodni, meg időm sem nagyon lett volna rá, ezért nem születtek bejegyzések, de most azért bepótolom az említésre érdemes dolgokat.

E félév 2. sulis hete letudva. Szó szerint, betegen, egy vizsgával is tarkítva nyugodtan használhatnám az "ezt is túléltem valahogy" kifejezést. Erősen reménykedem benne, hogy nem fertőztem meg senkit, normál körülmények között így nem szoktam emberek közé menni, de hát általában a levelező tagozatok nem a rugalmasságukról híresek. A neheze meg még bőven előttem áll, de lehetőleg az már egészségesen.

Ezennel gyógyultnak nyilvánítom a családot! (a köhögés nem számít :))

Amíg suliban voltam, a kert itthon teljesen felébredt. Itt ott a kertben kibújtak a mini nárciszaim, ami óriási meglepetés volt. Tavaly ültettem ugyanis még őket, de akkor még egy helyre. Nagyon picikék lettek, aminek nem nagyon örültem, mert leírása szerint olyan 25-30 centiméteresnek kellett volna lenniük, de ezek kb. 15 centisek voltak. Nem túlzok, én még életemben nem láttam ilyen kicsi nárciszokat. Szóval úgy gondoltam, szegényekkel nem érdemes nagyon foglalkozni. Aztán nyáron megcsináltattunk pár dolgot a ház körül, kerítés, járda, autóbeálló, ilyesmi. A "virágágyást" sem kíméltük, először kiástuk, majd lebetonoztuk. Gondoltam majd idén veszek normál méretű virágokat. És erre mi történik? Az eredeti helytől az egyik kis virág kb. 5-6 méterre a fűben dugta ki a buksiját, a másik az ellenkező irányban, dupla olyan messze (de lehet, hogy még messzebb) az autóm mögött, a beálló és a maradék sóderkupac között gondolt új életet kezdeni :) Nagyon kis édesek :) Mondjuk most még a 15 centit sem érik el, jóindulattal is csak 8-10 centisek.

Esti fürdés

Nem tudom, ez más háznál hogy működik, nálunk sajnos így:

Ez a videó még a tél elején készült, de csak most próbáltam meg, hogy is lehet videót feltölteni. Sikerült, gondoltam megmutatom :)

Mostanság mindenről lemaradok

Legalábbis így érzem most magam, mert ezen a héten két olyan program is volt, amire nagyon szívesen elmentem volna.

1. Bodza Klára születésnapi koncertje
Azért sajnálom nagyon, mert szégyenszemre teljesen megfeledkeztem róla. Pontosabban azt hittem, hogy később lesz. Már azt is nagyon sajnáltam, hogy nem vállalhattam a részvételt, de hát a gyerekek és a suli mellett nem dönthettem nagyon máshogy. De nagyon el akartam menni legalább az előadásra, találkozni a régi ismerősökkel, barátokkal, egy kicsit nosztalgiázni. Általában nagyon fel tudnak tölteni ezek az alkalmak.

2. Rékáék lakáspiaca
Erről Katbo-Réka blogjában egy nappal korábban olvastam és nagyon szívesen megnéztem volna élőben is a dolgot, de már nem tudtam átszervezni a programunkat. És a gyerekeknél sem volt egyértelmű, hogy teljesen jól érzik-e magukat (Bulcsú pl. majdnem egész nap aludt). Ez a - számomra legalábbis - újszerű kezdeményezés nagyon tetszik. Remélem még lesz alkalmam valamikor máskor egy hasonló "piacot" megnézni.

És a ráadás:
Kezdem úgy érezni, hogy nagyon fel kell kötnöm a gatyát mind a kerttel, mind a tanulással kapcsolatban. Még egy hete úgy éreztem a kertet időben elkezdtem (felástam mintegy 18 m2-t :)) a tanulással meg még ráérek, mert még van két hetem. Hát már csak egy van, a kertben meg ezen kívül annyi történt, hogy megkerestem szegény tavalyelőtt elfeledett epreimet, és meg is találtam kb. 10 tövet (a kb 100-ból), melyet a tavalyi év után sikerként könyvelek el.

És most megyek felmosni, mert arról azért ma már nem kéne lemaradni, éjfél után már igazán csúnya dolog lenne tőlem, ha nem aludnék, mert a gyerekek már 9-kor mind húzták a lóbőrt.

Aszalt szilvás csokitorta

Hozzávalók:

25 dkg magozott aszalt szilva
4 ek konyak
2,5 dkg keserű kakaópor
10 dkg étcsoki
5 dkg vaj + a forma kikenéséhez
17,5 dkg kristálycukor
1 dl víz
4 tojásfehérje
8,5 dkg finomliszt
1 tk őrölt fahéj

Az aszalt szilvát a konyakkal meglocsoljuk, állni hagyjuk. A kakaót, a csokit, a vajat és 14 dkg cukrot 1 dl vízzel lábosba teszünk, és jól összeolvasztjuk. Ha már krémszerű, akkor lehúzzuk a gázról és hűlni hagyjuk.
A tojásfehérjét felverjük, beletesszük a maradék cukrot. A lisztet a fahéjjal összekeverjük majd óvatosan a tojáshabba forgatjuk. Ezután a csokis masszához adjuk.

Egy tortaformát kivajazunk, a tésztát belesimítjuk, a konyakos szilvát rárakosgatjuk, ha maradt konyak azt is ráöntjük. Előmelegített sütőben 180°-on megsütjük. (kb. 30 perc)

 

Eredeti recept a Príma Konyha Magazin 2008 októberi számában.

Titi neve napja

Nálunk ez inkább Zoltán nap mint nőnap.

Rohanás volt egész nap: Ovi - Babatorna - Könyvelő - Titi munkahelye - Itthon ebéd - Ovi - Uszi - Vacsi
Ez lett volna a mai programom, ahová valahogyan be kellett volna sűríteni valamiféle ajándékbeszerzést, mert hogy az eddig nem sikerült, ami ötletem volt, arról hagytam magam lebeszélni.
Könyvelőtől hazafelé jövet még mindig nem sikerült semmit beszerezni, ekkor ötlöttem ki, hogy elküldöm Titit úszni a Bulcsúval, én meg közben sütök valami villámtortát. Szerencsére kedve is volt elmenni. Bár az az érzésem hogy valamicskét megsejthetett a tervemből, de nem árulta el :)
Valami  csoda folytán kész is lett, sőt még az asztalon is varázsoltam valamiféle rendet, hogy szegény torta valamennyire feltűnő jelenség legyen, mert amúgy ránézésre eléggé jellegtelen egy darab.

Nem kifejezetten ünnepre való, viszont van azért egy pár előnye. Először is - ami miatt elnyerte az elkészülés jogát - nagyon egyszerű és gyorsan készen van. Másrészt nagyon finom - ez a tipikus "ronda de finom" esete. Harmadrészt, a már éppen csak használható tojásfehérjéimet kívánta. Meg is kapta.

A kicsik már nagyon várták haza Apát:

Szegény Bulcsú már nagyon fáradt volt (pedig nem nagyon szokott)

De azért igyekezett jó képet vágni a "bulihoz"

És valami csoda folytán (több éve nem fordult elő) Sikerült összehoznunk valahogy egy családi fotót. A tökéletestől eléggé messze van, de legalább van.

Boldog Névnapot Apa!!!

Botond, Boróka, Bulcsú, Anya

Szeméttelepen jártam

ÁNTSZ-es gyakorlat keretein belül volt alkalmam megnézni az adonyi hulladéklerakót. Érdemes volt, teljes mértékben megerősítette bennem, hogy szelektíven KELL gyűjteni a hulladékot, mert tényleg külön gyűjtik, nem ömlesztik egybe, még pluszban át is válogatják, hogy minden rendben legyen, és tényleg újrafelhasználásra kerül.
Döbbenetes látvány volt azonban az egész komplexumnak a mérete, irtó sok szemét van ott "eldugva". Csak az a baj, hogyha így folytatjuk a szemétgyártást, akkor nem sokáig lesz már eldugva.....

Ilyet is láttam:

Ha valaki nem tudná (na nem mintha én ezelőtt tudtam volna) ez egy kompaktor, aminek az a dolga, hogy egész nap cirkáljon a hegy tetején, hátha attól a hegy kisebb lesz. Talán tényleg az lesz.
És aki úgy gondolja, hogy tavasszal a kertben kiolvadó kutyagumi büdös, az nagyon téved. Bár tény, hogy csak a "katlanon" belül lehetett érezni, már a mellette elhelyezett kiszolgáló épületeknél sem volt szaga.

Jó, hogy már ilyet is láttam életemben, de azért őszintén szólva nem vágyom vissza.

Élelmezési Program 2012 by Nagy Család

Mielőtt még bárki másra gondolna, egy oldalascsont volt vita tárgya, a megoldás pedig a képen látható:

családunk minden tagja előszeretettel rágcsálja az előzőleg több órán keresztül szaftos, fűszeres husiban sült puha csontocskákat. A gyerekek képesek komoly harcot vívni értük, és a felnőttektől is elkunyerálni a husitól már megszabadított darabokat. Még szerencse, hogy az utolsó csontnak is van két vége :)

Mégiskendő Boróka kedvéért

Igazából csak a minta kipróbálása volt a cél, hogy a szép új moher fonalamból el merjem-e kezdeni egy nagyobb darab kivitelezését. Erre a célra volt itthon valami ősrégi, nagymamámtól kapott (aki valahonnan szintén úgy kapta) műszálas moher jellegű fonal, rettentően csúnya színekben. A próba jól sikerült, Borókának megtetszett (igazából nekem is, ahogy csinálgattam, és még a színével is megbarátkoztam út közben), úgyhogy a kendő be is fejeződött (a korábbi tervekkel ellentétben). A narancssárga színből csak ennyi volt, de Borcsának épp elég. Amúgy annyira nem is kicsi, mint amilyennek először tűnt nekem, ha a hátamra terítem, nekem is leér hátul a derekamig és oldalt a két könyökömig. Blokkolás közben pedig kifejezetten nagynak tűnt.

Azért a próba nem ártott, a szélét egy kicsit át kell majd gondolnom, mert nagyon fodros lett, a tervbe vett darabnál nem szeretném, hogy ilyen legyen.

Még van egy pár ilyen fonalam, és egy pár kipróbálandó mintám, úgyhogy folyt. köv., lehet egyet magamnak is befejezek, tök jó lesz a tv elé. Nehogy már szegény Borókától szedjem el.
Aztán majd jöhetnek a komolyabb darabok.