Holnaptól ismét suli. Kemény egy hét, reggeltől estig. Ez alatt se zene, se kézimunka, se semmi egyéb, csak a tanulás. Kettős érzelmeim vannak most a dologgal kapcsolatban. Tavaly úgy döntöttem nem halasztok, valahogy csak megoldjuk azt a 3 hetet, amíg iskolában vagyok. Akkor eszembe sem jutott, hogy a következő félév sokkal zűrösebb lehet. Pedig az. Egyrészt nagyon várom már, nagyon szívesen megyek, így 30 éves fejjel úgy érzem végre benőtt a fejem lágya, és képes vagyok bármit megtanulni. Magyarázhatták volna ezt gimis koromban, úgysem sikerült volna nekik. A csoporttársaimat is nagyon kedvelem, nagyon jó kis társaság verődött itt össze, teljesen különböző emberekből. Ezt is nagyon élvezem. Nagyon sajnálom viszont szegény Botondot, úgy érzem még nagyon kicsi ahhoz, hogy egész napra itt hagyjam. Ráadásul holnap este 8-ig bent kell lennem, persze tudom, hogy egy nap alatt nem fog éhen veszni szegény, de nem biztos, hogy ki lesz békülve a sok főzelékkel, meg gyümölccsel, meg tejpéppel, mert eddig maximum kétszer evett ilyeneket közvetlenül egymás után.
Szóval némi lelkiismeret furdalással vágok neki a dolognak. Főleg, ha belegondolok, hogy ez a félév nem 3 hét, hanem igazából 5, mert van plusz két hét gyakorlat, ami gondolom szintén egész napos elfoglaltság lesz. Azért erősen bizakodom, hogy nem kávét kell majd főznöm két héten keresztül, és nem érzem majd feleslegesnek az ott töltött időt. Pedig nagyon szeretem ám a jó kávé illatát, de azt otthon is szaglászhatom :)
Reményeim szerint holnap a lehető leggyorsabban hazaérek majd, és Botiban sem fog mély nyomokat hagyni a dolog. És a további négy nap sem..... + 4 hét...... + vizsgaidőszak
Megint húzós évnek nézünk elébe.
De az előzőt is megoldottuk, majdcsak menni fog ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése