Bulcsú, ráadásnak lufiállatok

 Az étkezőasztalnál (természetesen nem szó szerint, annyira nincs jó agyam, de a lényeget azért megjegyeztem):
- Apa! Utazzunk el a holdra! Légyszi utazzunk el a holdra!

- Jó lenne, de azért ezzel van egy-két gond. Tudod mi lehet az?

- Hát például, hogy ott nincs levegő. (Részemről teljes döbbenet)

- Hú, nagyon okos vagy, tényleg ez a legnagyobb gond. De te ezt honnan tudod?

- Hát te mondtad.

- Mikor?

- Nagyon régen, mikor még akkora voltam, mint most a Boti. És Apa, mi a másik gond?

- Megfelelő jármű.

- Miért? Építsünk rakétát. (következő döbbenet)

- Azzal talán tényleg fel lehetne menni.

- És építeni kell még majd egy kilövőállomást is. Meg a rakétára kellenek üzemanyagtartályok, meg hajtóművek. Ugye, Apa?

- Igen, most már kezd rémleni, hogy erről már tényleg beszéltünk valamikor régen.

- Mondjuk egy éve?

- Annál biztos, hogy régebben...


Előtte, az uszodában volt egy kislány és egy kisfiú, akik cukorbetegek. Volt is a combjukba beültetve egy tű, mely méri a vércukrot, és adagolja az inzulint. Ehhez volt csatlakoztatva a derekukra erősített készülék (a leírás nem igazán szakszerű, tudom). Én őszintén szólva először láttam ilyet életemben, épp csak tudtam, hogy létezik már ilyen is.
Erre Bulcsú csendben megkérdezi: "Anya, ők cukorbetegek?" Igen mondtam, de teljesen ledöbbentem, hogy ezt a négy éves fiam vajon honnan tudhatja? Aztán kapott tőlük szaloncukrot.
Otthon meséli Apának: "képzeld, kaptam egy kislánytól cukorbetegeknek való szaloncukrot"
Ezek szerint azt is tudja, hogy ők nem ehetnek ugyan úgy, mint mi. Kérdeztem tőle, honnan tudja ezeket.
"Anya nem emlékszel? A minimaxon volt a Caiollu-ban!" (Az egy mese egy kisfiúról, eddig elég egyszerűnek tartottam, de azt hiszem, lassan megváltoztathatnám a véleményem. Mondjuk azon még mindig le vagyok döbbenve, hogy a hónapokkal ezelőtt látott mesét így megértette, és ennyire el tudta helyezni a valóságban.)


Szombaton a két nagy elment Apával nagybevásárolni:

A legújabb szerzemények :)

tigris és rózsaszín párduc

Nagyon szeretem ezeket a lufiállatkákat, még épp időben le is fényképeztem, mert persze mostanra már csak egy agyonreparált kétlábú rózsaszín párducunk, és egy 3 darabban lévő tigrisünk van :(
Talán egyszer megtanulok ilyeneket hajtogatni....