Ess eső, ess!

Tegnap elég későn értem ki a kertbe, rendes locsolásról már szó sem lehetett. Pár kannával épp még tudtam volna, de az messze lett volna az elégtől. Viszont ahogy körbenéztem, látom, mindenhol körülöttünk esik az eső. Ráckeve felé is, Pusztaszabolcs felé is, Ercsi felé is. Csak nálunk tiszta az ég. Hát gondoltam talán lesz ebből valami. Mintha már kicsit szemerkélni is elkezdett volna. "Segítségképp" elkezdtem sétálgatni körbe a ház körül, dudorásztam ezt a dalt:

De ezt nem tudtam elég jól, meg gondoltam hatásosabb lenne valami kántálós, úgyhogy áttértem erre:

"Ess eső essél
Búza bokrosodjál
Zab szaporodjál
Ess eső essél..."

Persze, a locsolás helyett, ahhoz már egy kicsit sötét volt. Mondjuk van erre a célra egy fejlámpánk, amit Titiék a legutóbbi EBK versenyen nyertek, de azért fejlámpával locsolni az itt falun azért elég viccesen nézne ki.
 
Ez úgy tűnik bevált. Köszönetet is mondtam, komolyan és kedvesen az Egek Urának az áldásos, kiadós, jégmentes, éjszakai, frissítő esőnek.
A széllel sajnos nem számoltam. Először akkor kezdett rossz érzésem lenni, amikor be kellett csuknom az ablakokat, mert a nappali ajtaján lévő szúnyogháló párakapu funkciót öltött, amit nem mellékesen a nappali közepén is élvezni lehetett. Aztán Titi (aki akkor már javában aludt) rohant ki a szobából, hogy valaki járkál a kertünkben, és célszerszámot magához véve már robogott is kifelé. Kiderült, hogy csak a szomszéd az, aki nagy felháborodásában elfelejtett csöngetni, ugyanis a minimum 3 méteres trambulinjukat a szél a mi kertünk átellenes sarkába hajította. Át a kerítésen, veteményesen, mindenen, repülve legalább 100 métert, de lehet, hogy többet.
Ma reggel mindenre felkészülve néztem meg, kissé gazos kertecskémből mi is lett. Ehhez képest azért nem túl rossz a helyzet. Néhány paradicsomom bánja a trambulin repülését, még összeszedtem jó néhány alkatrészét közülük. A többi növényke kissé ugyan megtépázva, de azt hiszem átvészelte a vihart.