Sopronban nyaraltunk I.

Nem most, már több mint egy hete itthon vagyunk, de utána még össze kellett szedni magunkat, meg a cuccainkat, meg a házat - a kertbe gyakorlatilag még ki se jutottam - és ugyebár azóta elkezdődött az olimpia is, amitől már önmagában úgy érzem, hogy nem vagyok valami jó családanya, de valahogy csak kibírjuk ezt a néhány napot. A gyerekeknek meg próbálom valahogy megmagyarázni, hogy a sportot nézni sokkal jobb, mint a mesét, és igyekszem felhívni a figyelmüket az érdekesebb dolgokra, meg hogy milyen nagy dolog, ha a magyarok valamit nyernek, vagy csak egyszerűen ügyesek. Azt hiszem inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ha a gép elé ülök, akkor meg az origo percről percre közvetítését bújom, ide nem jutottam el napok óta, pedig nagyon szerettem volna. Na mindegy, most már itt vagyok. Előre vetítem, hogy az élménybeszámoló főleg képekben, és tuti több részben lesz.

Már az elutazásunk is kalandos volt - feltéve, hogy kalandosnak tekintjük a bizonytalanságot -, mert bár össze voltunk pakolva már vasárnap este, mégsem voltam benne teljesen biztos, hogy másnap reggel el is fogunk indulni. Tititnek ugyanis eléggé fájt a füle, hiába ment el időben (többször is) orvoshoz, végül mégiscsak az lett belőle, hogy naponta kellett a kórházba kezelésre járnia. Szerencsére mégis el tudtunk indulni, és még jobb dolog, hogy az út alatt Titi teljesen meg is gyógyult. Összességében mindannyian remekül éreztük magunkat, bár egész más programokat szerveztünk így, mint amiket eredetileg kigondoltunk, utólag egy cseppet sem bánkódom e miatt.

Első nap, bevezető programként elmentünk várost nézni.

Múzeumot muszáj!
A gyerekekre való tekintettel a bányamúzeumot, és az erdészeti-vadászati kiállítást néztük meg, mindkettő nagyon jó volt, a gyerekek is élvezték. Sőt, mindkettőt erősen fényesítette a szívet-lelket beleadó, hozzáértő tárlatvezetés. Ami amúgy alanyi jogon minden látogatónak járt. Jó választás volt.

A fiúk a bányában dolgoznak! :)

Bár mi Titivel nagy városnézők vagyunk, a gyerekeket megkímélve inkább más program után néztünk délután. Titi régi kedves ismerőseivel találkoztunk, és pont volt ott egy szupi játszótér is.

Aki szépen vacsizott, az mehetett még egy kicsit a szálloda játszószobájába

Folyt. köv.