2012. április 13., péntek

Írjam, vagy ne írjam

Lassan két hete ülök a "sztorin", de most hirtelen ihlettől vezérelve mégis leírom.
Helyszín: Iváncsai uszoda, NŐI ÖLTÖZŐ
Belép egy férfi három kislánnyal. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mivel én nem öltöztem éppen, nem szóltam egy szót sem. Sőt, visszafogtam magam, mert nem nagyon akartam balhézni, gondoltam remélhetőleg majd siet. Majd míg a gyerekek úsztak, bár mi nem nagyon beszélgettünk, az azért hamar kiderült, hogy túl sok mindenben nem egyezik a véleményünk. Óra után a helyzet mit sem változott, az "úriember" ismét a női öltözőben öltöztette a kislányokat, sőt még a hajukat is ott szárította, pedig a folyosón is van rá lehetőség.Majdnem egy órát töltött bent, egész otthonosan és természetesen viselkedve. Na ekkor már nem bírtam magammal, gondoltam csak szólok neki, hogy ez így nem teljesen van rendjén. Nagyjából a következő rövidke "beszélgetés" hangzott el:

- Ne haragudj, hogy megkérdezem de te máskor is be szoktál jönni a lányokkal?
- Más is bejön, láttam, mégsem vihetek 5 éves kislányokat a férfi öltözőbe! (még meglepődve)
- Azért itt időnként felnőtt nők is szoktak öltözni...
- Ha valami nem tetszik, írd be a panaszkönyvbe! Biztos van (hangját felemelve, flegmán, lekezelően)
- Dehogy írom, gondoltam normálisan is meg lehet beszélni! (Itt már kevésbé tudtam a tervezett nyugalmat magamra erőltetni, úgyhogy inkább távoztam)
- Bocs, ez van (azt hiszem ez nem számított igazi bocsánatkérésnek)

A történethez hozzá tartozik, hogy ha férfi hozza a gyerekét akkor a férfi öltözőbe szoktak menni, ha nő hozza, akkor pedig a nőibe. Nagyobb gyerekek pedig már képesek egyedül öltözni. Szerintem bár a rendszer messze nem tökéletes, de még mindig jobb, minthogy mindenki össze vissza bárhol öltözködjön. Az uszi adottságaihoz nincs sajnos jobb megoldás.
Nagyjából 3 éve két hetente járok az uszodába, persze nem vagyok ott folyamatosan, meg néha hiányzunk is, de én még nem találkoztam férfivel a női öltözőben.

Távozása után a többi anyuka megosztotta velem, hogy kivel is sikerült rövidke szópárbajba keverednem, nem volt Ő más, mint a pusztaszabolcsi jegyző. No comment. Gondolom akkor a jogász Úr tisztában van vele, hogy mi történne, ha kedvem támadna feljelenteni, persze csak akkor, ha legközelebb is bejön, és felszólításra sem távozik. Azért szegény gyerekeket sajnálom, lehet, hogy mégsem balhéznék. Majd a helyzet adja. Bár inkább azt remélem, hogy a történetnek nem lesz folytatása.
Azért a pénztárnál szóltam a történtekről. Állítólag ott azt mondta, hogy a csajok már egyedül öltöznek, ezért kapott kulcsot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése