hiánypótlás (hiányosan)

Restellem bevallani, de az ünnepek alatt sehová sem sikerült fényképezőgépet vinnem. Ráadásul még az itthoniakat sem töltöttem fel a gépre. Azért nagy vonalakban leírom, hogy merre jártunk, mit csináltunk, aztán holnap megpróbálok pár képpel mégiscsak szemléltetni néhány dolgot.

Az ünnepi menet már virágvasárnap kezdődött, Dunakeszire mentünk, elsősorban nagypapám születésnapját ünnepelni. Jelen pillanatban két dolog jut eszembe, ami miatt mindenképp emlékezetes ez a nap. Az egyik, hogy sikerült rávenni nagypapámat egy kis közös zenélésre. Harmonikán játszik, még mindig egész jól (régen nagyon jól), és hozzá remekül énekel. Titi is beszállt trombitával.Évről évre ismétlődik néhány dal, aminek nálam már erősen "szép gyerekkori emlék" jellege van. Nagyon szeretem ezeket a dalokat. Régen, amikor velük mentünk le olykor Bácsalmásra a dédszüleimhez, a 3 órás kocsiúton mindig ezeket énekeltük. Szóval nekem leginkább ezek az utazások jutnak eszembe. Hasonlóan arról is, ha házak homlokzatán paprikafüzérek lógnak. Ha megláttuk a paprikafüzéreket, tudtuk, hogy az út nagy része már a hátunk mögött van. Na jó, befejezem a nosztalgiázást....

Vagy mégsem. Bulcsú ugyanis hozott nekem virágot a kertből. Gyermekkorom kedvenc virágát. Szégyellnivalóan nem ismerem a virágokat, szóval erről sem tudom, hogy micsoda, de nem is ez a lényeg. Én is mindig ezt szedtem Dunakeszin a kertben a ház mögött. Haza is hoztuk, szegényt eléggé megviselte az út, nem gondoltam, hogy feléled. Pedig megtette, és még egy hétig díszítette a konyhapultomat. Jó volt ránézni.

Nagycsütörtökön tojást díszítettünk. Mindenki csinált egyet, szóval nem vittük túlzásba, de legalább nem is maradt ki idén a húsvéti készülődésből. Én csináltam virágosat, a gyerekek foltosat. A foltos ötlete (és a papír is) az oviból jött, mert szegény Bulcsú valahogy kimaradt az ottani díszítésből. Mindenképp be akartam pótolni, és így legalább Boróka is kivette belőle a részét.

Nagypénteken, nagyszombaton igyekeztünk közös erővel a házat rendbe rakni, majd a vigília után egy kis könnyű vacsorát beiktatva indultunk anyuékhoz ünnepelni. Sok barát, ismerős és ismeretlen (számunkra) gyűlt össze egy nagyon jó hangulatú vacsorára, ahol Anyu utánozhatatlan, tökélyre fejlesztett kenyérben sült csülökkel (igazi kemencében) várta a vendégeket. Persze ezen kívül még sok minden volt, étel ital sütemény....... A nagy zabálástól az mentett meg, hogy Boróka kellően sok időt töltött el az ölemben.

Vasárnap Érdre mentünk, ahol egy nagyon kellemes, sokkal pihentetőbb napot tölthettünk el. Itt már a nyuszi is előtérbe került, néhány tarisznyányi csoki formájában.

Hétfőn elég sűrű volt a program, Anyuéknál a nyuszi szisztematikusan szétszórta-eldugta az egész kertben a nem kevés csokoládét, persze sietni kellett, mert a fiúk még locsolkodni akartak, és aztán még ebédre Dunakeszire kellett érni.
Bulcsú Nagyon szépen megtanulta a locsolóversét, nem is volt rövid, 6 soros, de csak a családtagoknak volt hajlandó elmondani. Ennek ellenére csendesen figyelő kísérőként cirka fél óra alatt csak az utcában járva összegyűjtött egy szatyor csokit és még egy kis pénzt is. Mi lett volna, ha még csinál is valamit érte? Öregapját kísérte el locsolni, aki már tökéletesre fejlesztette a díszes borosüvegből vízzel locsolást - ezzel persze bizonyára sok nőtársam vitatkozna, mikor a fejükről csorog le a hátuk közepén a hideg víz, mindez megspékelve a 3-4 fokos reggeli hőmérséklettel a kapuban állva. Én szerencsére a házban voltam az "akció" alatt.
Aztán irány Dunakeszi, ismét nagy trakta, ráadásul volt a kedvencem is, marharolád. Hát mit tehettem volna, ettem. Aztán itt is jött a nyuszi. Nagymamámmal megbeszéltük, hogy valami apró ajándékokat beszerzek én a gyerekeknek az Ő nevében, meg is tettem, de közben meg Ő is, szóval meglepi volt bőven, azt hiszem túl sok is. (ezt majd még valamikor bővebben is kifejtem)

Szegény fiúk (mind a hárman) egész ünnepek alatt nem érezték valami jól magukat, remélhetőleg a mai orvoslátogatás után már a gyógyulás útjára lépnek.

Holnap (vagy utána) jön pár kép.
Gondolhatjátok, mennyit tanultam. Jövő héten meg már suli, néhány vizsgával tarkítva.
Na mindegy, tudom, hogy ez csak az én gondom.