Legalábbis így érzem most magam, mert ezen a héten két olyan program is volt, amire nagyon szívesen elmentem volna.
1. Bodza Klára születésnapi koncertje
Azért sajnálom nagyon, mert szégyenszemre teljesen megfeledkeztem róla. Pontosabban azt hittem, hogy később lesz. Már azt is nagyon sajnáltam, hogy nem vállalhattam a részvételt, de hát a gyerekek és a suli mellett nem dönthettem nagyon máshogy. De nagyon el akartam menni legalább az előadásra, találkozni a régi ismerősökkel, barátokkal, egy kicsit nosztalgiázni. Általában nagyon fel tudnak tölteni ezek az alkalmak.
2. Rékáék lakáspiaca
Erről Katbo-Réka blogjában egy nappal korábban olvastam és nagyon szívesen megnéztem volna élőben is a dolgot, de már nem tudtam átszervezni a programunkat. És a gyerekeknél sem volt egyértelmű, hogy teljesen jól érzik-e magukat (Bulcsú pl. majdnem egész nap aludt). Ez a - számomra legalábbis - újszerű kezdeményezés nagyon tetszik. Remélem még lesz alkalmam valamikor máskor egy hasonló "piacot" megnézni.
És a ráadás:
Kezdem úgy érezni, hogy nagyon fel kell kötnöm a gatyát mind a kerttel, mind a tanulással kapcsolatban. Még egy hete úgy éreztem a kertet időben elkezdtem (felástam mintegy 18 m2-t :)) a tanulással meg még ráérek, mert még van két hetem. Hát már csak egy van, a kertben meg ezen kívül annyi történt, hogy megkerestem szegény tavalyelőtt elfeledett epreimet, és meg is találtam kb. 10 tövet (a kb 100-ból), melyet a tavalyi év után sikerként könyvelek el.
És most megyek felmosni, mert arról azért ma már nem kéne lemaradni, éjfél után már igazán csúnya dolog lenne tőlem, ha nem aludnék, mert a gyerekek már 9-kor mind húzták a lóbőrt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése