E félév 2. sulis hete letudva. Szó szerint, betegen, egy vizsgával is tarkítva nyugodtan használhatnám az "ezt is túléltem valahogy" kifejezést. Erősen reménykedem benne, hogy nem fertőztem meg senkit, normál körülmények között így nem szoktam emberek közé menni, de hát általában a levelező tagozatok nem a rugalmasságukról híresek. A neheze meg még bőven előttem áll, de lehetőleg az már egészségesen.
Ezennel gyógyultnak nyilvánítom a családot! (a köhögés nem számít :))
Amíg suliban voltam, a kert itthon teljesen felébredt. Itt ott a kertben kibújtak a mini nárciszaim, ami óriási meglepetés volt. Tavaly ültettem ugyanis még őket, de akkor még egy helyre. Nagyon picikék lettek, aminek nem nagyon örültem, mert leírása szerint olyan 25-30 centiméteresnek kellett volna lenniük, de ezek kb. 15 centisek voltak. Nem túlzok, én még életemben nem láttam ilyen kicsi nárciszokat. Szóval úgy gondoltam, szegényekkel nem érdemes nagyon foglalkozni. Aztán nyáron megcsináltattunk pár dolgot a ház körül, kerítés, járda, autóbeálló, ilyesmi. A "virágágyást" sem kíméltük, először kiástuk, majd lebetonoztuk. Gondoltam majd idén veszek normál méretű virágokat. És erre mi történik? Az eredeti helytől az egyik kis virág kb. 5-6 méterre a fűben dugta ki a buksiját, a másik az ellenkező irányban, dupla olyan messze (de lehet, hogy még messzebb) az autóm mögött, a beálló és a maradék sóderkupac között gondolt új életet kezdeni :) Nagyon kis édesek :) Mondjuk most még a 15 centit sem érik el, jóindulattal is csak 8-10 centisek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése