Egy napsütéses ám de elég szeles őszi napon...

megtaláltam a nagyítómat. Bulcsúnak meg már régebben megígértem, hogy ha egyszer megtalálom, megmutatom, miket lehet vele csinálni a nap segítségével. Na ez lett belőle, életem első próbálkozása.

Tanulságokat bőven levontam:

• A szeles őszi délután nem a legmegfelelőbb erre a tevékenységre.
• Ha akárcsak egy bárányfelhőcske is van az égen, az tuti nagyon gyorsan a napocska elé úszik. 
• Vagyis a nap vonzza a bárányfelhőket. Ezt vajon bebizonyította már valamelyik tudós?
• A beton szegélykő nem alkalmas 5 percnél további ücsörgésre.
• Remeg a kezem. Ez eddig hogyhogy nem tűnt fel? Vagy lehet, hogy erről is a szegélykő tehet?
• Bár lehet, hogy csak kéne valami támasz. Ugyanis jelen esetben egyik kezemben az alátéttel, a másikban a nagyítóval egyensúlyoztam. Mindezt persze a szegélykövön.
• Ja, és a Bulcsú kb. fél percenként lökött rajtam egyet. Szóval ez nem a "Level 0" volt.

Jártamban-keltemben felfedeztem egyik nap, mikor épp sikerült megnéznem Tétényben a kötés-horgolás kiállítást, hogy az ottani mostanság átalakult kézimunkaboltban kapható az általam régóta keresett Anchor Freccia teljes színskálája. Ebben a tudatban újra kedvet kaptam hajócsipkézni, el is készült 3 fülbevaló.

És ez csak a kezdet, biztosan lesz még egy pár, lehet, hogy most megpróbálkozom nyaklánccal is, de medállal tuti. A tervek megvannak, már csak idő kellene egy kicsivel több.