Kis áttekintés a közelmúltból

A család remekül van, legalábbis most már. Mikor elkezdtük az ovit úgy gondoltam, Boróka szépen elkap majd mindent, sokat lesz még otthon, meg ilyenek, ahogy azt egy normális kis óvodás csinálja. De nem, Boróka betegség miatt még egy napot sem hiányzott, bezzeg a Bulcsú már itthon van másfél hete. Szegénynek megint a füle gyulladt be, nem tudom, mi lesz vele hosszú távon. Pedig nagyon vigyáztunk rá, mindig kapott sapkát, és akkor pont usziban sem volt már két hete, szóval úgy érzem mi nem tehettünk volna többet. Most már jól van, remélem nem fog visszaesni, és ez csak valami véletlen kilengés volt.Legalábbis azt hiszem, hogy jól van, mert reggel sikerült a fél nappalit összehánynia, a fél nappaliba beleértve a tesóit is. Úgyhogy ma megint nem ment oviba. Mondjuk azóta semmi baja, lehet csak az volt a baj, hogy a reggeli kakaó előtt megivott két pohár vizet, mert nagyon szomjas volt. Remélem.
Azért az itthon töltött idő alatt sem tétlenkedtünk. A gyerkőcök nagyon szeretik ezeket a ma nagyon divatos ovis foglalkoztatókat.

Ezalatt a legnagyobb és a legkisebb épp pihiztek :)

Úgy érzem, hogy mindkét gyerkőc szereti az ovit, ennek örülök nagyon. Azt gondoltam, ha Boróka sem lesz itthon napközben, könnyebb dolgom lesz majd a házimunkával, meg a tanulással, de Boti nagyon gyorsan felismerte, hogy csak ő van itt, és teljes mértékben átvette Boróka helyét is. Az egész napomat igényli, nagyon rosszcsont, folyton azon agyal, hogy miket lehetne még csinálni, mindenhova felmászik, mindent lepakol, lever, elszakít, eltör és sorolhatnám. Ha nyugtot akarok, akkor muszáj betennem a kiságyába, különben nem jutok egyről a kettőre. Hát annak sem örül a kis drágám maradéktalanul, hogy úgy mondjam. Meg én is sajnálom egész nap bezárva, vagyis sajnálnám, ha megtenném, mert nem teszem meg. Csak akkor, ha halaszthatatlan dolgom van. Remélem nem lesz túl hosszú ez az állapot, mert nagyon fárasztó és idegőrlő. Szerencsére sétánál nagyon jól elvan a babakocsiban. Ezt ki is használom ebben a szép időben. Nem tudom, meddig tehetem még ezt meg, de most nagyon élvezem. Sokat megyünk gyalog az oviba, néha naponta kétszer is. A két nagy szintén gyalog, vagy biciklivel. Már nagyon megy nekik a pótkerekezés, de elképzelni sem tudom, hogy fogják ezt rendesen megtanulni. Lehet, hogy kéne szereznünk egy futóbicajt. Legalább kölcsön. Na majd meglátjuk, ez úgyis csak tavasszal lesz esedékes. Az ovi amúgy jó két km-re van, szóval ezek azért nem olyan rövidke séták. De mindig nagyon jólesik.

Most épp az  a nagy kérdés nálunk, hogy Bulcsú járhat-e tovább tornázni. Még két alkalmat adtak neki, hogy összeszedje magát, hát meglátjuk mi lesz. Nagyon örülnék neki, engem teljesen elvarázsol a tornacsarnok :) Ha mégsem, akkor jövőre próbálkozhatunk újra. Drukkoljatok, hogy maradhasson, és ne legyen irtó rossz. Mert nem a képességeivel van baj, sőt, kifejezetten dicsérték, de képtelen normálisan viselkedni. Ők meg képtelenek hatni rá, azért ez is hozzátartozik az igazsághoz. Mondjuk több, mint 30 gyerek van, szóval megértem én, hogy nehéz külön figyelni rájuk, meg fegyelmet tartani, de én meg nem sok mindent tudok csinálni több 10 méterről. Na mindegy, remélem megérti, és képes lesz rá, hogy ne ő legyen a legrosszabb. Egyébként amikor érdekes dolgot csináltak, mondjuk volt akadálypálya, ahol még a gyűrűn is kellett hintázni, meg ilyesmi, azt nagyon élvezte, és akkor sokkal rendesebben is viselkedett.

Na most már muszáj tanulnom is valamikor, már csak másfél hetem van a suliig.