A vizsgaidőszak

Szerencsére vége mindkettőnknek. Titinek nagyon jól sikerült, nekem közepesen jól. Nagyon büszkék is vagyunk magunkra, de főleg egymásra.
Szóval most van egy kis pihi, boldogság meg ilyenek, kézzelfogható a különbség a 2 hónapja uralkodó feszített-feszült légkör után. Mondjuk a különbséget akkor lehet majd zongorázni, ha a házban is és a kertben is utolérem magam.
A vizsgaidőszakban folyamatosan lelkiismereti kérdést csináltam abból, hogy hogyan is osszam be az időmet. A kertben minden egyszerre érett, idebent szinte csak Titi takarított, hegyben állt (áll) a vasalnivaló, meg hasonlók, igyekeztem egyszerű ételeket főzni, azt se minden nap. A gyerekekkel se csináltunk semmit. Mondjuk ha órára nézem, akkor persze rengeteget foglalkoztam voltam velük, de sajnos ez nem volt túlzottan kiaknázva. Nem csináltunk semmit, nem mentünk sehova, mert Anyának tanulni kell, de közben persze tanulni azt nem tudtam. És közben tudtam, hogy a legjobb mégis az lenne mindenkinek, ha minél hamarabb végeznék a 13 db vizsgámmal. Ebből hét volt a vizsgaidőszakban, és azért volt egy pár nehezebb is köztük. No ennek immáron vége :)
Legalábbis egy jó hosszú ideig.
Azért történt pár dolog, ami említést érdemelt volna, de aktuálisan nem kerültek dokumentálásra. Most ezekből szemezgetek egy kicsit:

Bulcsúval készítettük Móni receptje alapján

10 üveggel készült, szépen egymás után, friss fogyasztásra

Az utolsó képen alul piskóta, felette bodza zselé, amit a szörpiből csináltam, a tetején pedig eperlekvár. Nagyon fincsi volt. A kép nem túl jó, szóval az a szürkés izé középen az igazából átlátszó, kinagyítva kicsit jobban látszik talán.
Készült még többféle lekvár és szörp, ezekről nincs fotó. (még)
Tartozom még egy beszámolóval a gyerekek előző hétvégéjéről, ami nagyon jó lehetett - én kissé irigykedtem -, de még várom hozzá a fényképeket. Nagyon várom.