2012. november 12., hétfő

Vasárnap - Márton nap

Ráadásul itthon volt mindenki ebédidőben, szóval a menü eléggé adta magát. Aztán még sem annyira, mert a piacon már nem volt se liba se kacsa, de szerencsére Titinek még sikerült kacsát szereznie, szóval sütöttünk. Ez azért nálunk nem szökőévenként egyszer van, de eléggé jól sikerült ahhoz, hogy említést tegyek róla mégis. Sőt megkockáztatom, hogy életem legjobb sült kacsacombját ettem ma ebédre. Szerencsére még van egy adagnyi belőle. Ebéd előtt fél órával szállt meg az ihlet, hogy de jó lenne valami leves is, úgyhogy összeütöttem egy kis forró almalevest habgaluskával. És bár nem tartozott szorosan az ebédhez, mert csak utána kezdtem el, de sütöttem egy kis sütőtökös kekszet. Így már egészen ünnepi hangulatúra sikeredett ez a mai nap. (Leszámítva persze, hogy a házban mindenütt ruhák száradnak, mert ugye nem voltunk itthon a héten). A kacsához amúgy sütőtökös krumplipüré készült jó sok borssal, gyömbérrel, szerecsendióval; nem most ettünk ilyet utoljára, az biztos. Fényképek nincsenek most, mert mire észbe kaptam, már erősen hiányos képet mutatott mindegyik fogás.

Titi délelőtt még felporszívózott, és szólt a gyerekeknek, hogy el kéne pakolni a szobában. Erre valami egészen rendkívüli dolog történt - olyan, amilyen nálunk nem igen szokott. Bulcsú gondolkodás nélkül felpattant, hívta Borókát, ketten bevonultak a szobába, és mire mi odaértünk, a gyerekek már gyakorlatilag mindent elpakoltak, Bulcsú egyértelmű irányítása mellett. És tökéletesen. Nemcsak, hogy a dolgok a helyükre kerültek, de még felpakolták az ágyra azokat a dobozokat is, amiket mi is fel szoktunk, ha porszívózunk. Mindezt egy apró kérésre. Hát mit mondjak, egy kissé elérzékenyültünk :) Pedig az esti rendrakásokból rendszerint közelharc kerekedik, mert senki nem hajlandó tenni a dolgát. Lehet, hogy még sincs hiába az a rengeteg vita és győzködés? Mostanság talán még az estékben is látok némi fejlődést.

Nem szeretném elkiabálni, de az az érzésem, hogy az étkezési nehézségeink a két naggyal megszűntek. Egész jól esznek, néha nagyon jól, és azóta talán a viselkedésük is kiegyensúlyozottabb. (Rosszcsontok, de nem nagyon-nagyon, csak szimplán nagyon.) Viszont cserébe kezdem a harcot a Botival, aki most kezdi sajnálni az időt az étkezésekre.

Előző héten történt egy pár apróság, amik mind kicsit szebbé tették a napjaimat.
   - Találkoztam egy régi általános iskolás osztálytársammal/barátnőmmel, akivel kb. 20 éve nem beszéltem. Teljesen véletlenül egymás közelében ültünk a vonaton. Aztán másnap újra :) (szintén véletlenül). Jót beszélgettünk, remélem találkozunk még máskor is.
   - Utaztam az új metrón. Vegyesek az érzelmeim ezzel kapcsolatban, de legalább már jár egy néhány, és bár kissé fapados, de egyelőre még tökéletesen tiszta. Meg van szép kijelző rajta, így nem felejtek el leszállni a Deákon. És tetszik a középső kapaszkodó. Mondjuk tömegben még nem próbáltam, de használhatónak tűnt.
   - Írtam egy ismerősömnek egy kedves rövidke üzenetet, nem is vártam rá választ, de mégis szinte azonnal kaptam. Még kedvesebbet. Ez nagyon jól esett :)
   - Egyik reggel rohantam a metróhoz - szó szerint - a mozgólépcsőtől, ahol nagy nehezen felverekedtem magam. És csak tizedmásodpercek választottak el attól, hogy beugorjak valahogy a csukódó ajtók között. Valaki odatette a lábát az ajtó elé, egyértelműen azért, hogy még beeshessek. Ez tényleg annyira rövid idő volt, hogy más szerintem észre se vette. Az illető amúgy fel sem nézett, még a köszönetemet sem fogadta (zenét hallgatott, valószínűleg nem is hallotta) , de nekem hirtelen mégis jobb napom lett. Pedig csak egy egészen apró figyelmesség, ami nem került senkinek semmibe. Jó érzés volt, hogy van, akinek még eszébe jut egyáltalán a reggeli forgatagban egy kicsit segíteni a másiknak.
   - Váratlanul levizsgáztunk egy tantárgyból. És ez így volt tökéletes.

Azért már jó volt péntek este hazajönni, és a saját ágyamban aludni. 5 nap suli bőven elég, hogy visszavágyjak a hétköznapjaimba :)

3 megjegyzés:

  1. Mozgalmas napok:-)

    Lesz majd mit meséljenek a gyerekeitek az unokáknak:-)

    VálaszTörlés
  2. A csudába! Most miért lábadt könnybe a szemem?? ...

    VálaszTörlés
  3. Jaj valamelyik nap nekem is olyan jó napom lett, csak amiatt mert kedvesek voltak velem az emberek! Be kellett mennem a DVCSH-hoz, ahol nagyon kedves volt az ügyintéző hölgy, aztán a szoliban és a boltban is, aztán még a zöldségesnél is nagyon kedvesek voltak velem :) Feldobta a napomat...nem is kell sok, bár mindenki ilyen lenne...
    A kicsikre pedig nagyon büszkék lehettek :) :*

    VálaszTörlés