2012. augusztus 22., szerda

főleg augusztusban történt

(Ez még inkább kicsit előtte, de azt hiszem még nem szóltam róla:)
Boróka fülbevalót kapott. Ő akarta, nagyon. Már jó ideje. Gondoltuk, ha ennyire tartós a fejében a gondolat, akkor nem lesz semmi baj, kibírja, örülni fog. Ez nagyjából így is történt, de csak hogy ne legyen egyszerű az élet, volt némi közjáték. Titivel ketten mentek el, Boróka nagyon bátor volt, pedig mondtuk neki, hogy fájni fog, de nem különösebben izgatta a dolog. Be is ült a székbe, nagy bátran. Pikk-pakk lőttek is, füli bent, Borcsa megdöbbent képpel közli, hogy a másikat márpedig nem. De nem sírt, csak épp hallani sem akart a másik feléről. Na, Apa kb. 15 percen keresztül győzködte, próbálta ész érvekkel, mindenhogy, majd a következő párbeszéd zajlott le (csak mesélték nekem):
- Na Boróka mégsem mehetünk haza egy fülbevalóval!
   Ha megengeded a néninek, kapsz utána egy babát (ekkor már túl voltunk egy ajándék fülbevalón,
   mert Boróka az elején sehogyan sem tudta eldönteni, hogy pirosat, vagy fehéret szeretne)
- Nem engedem meg!
- De Borcsa elmegyünk utána rögtön, és választhatsz te egy babát.
- Nem!
- Akkor kettőt. (végső elkeseredésében :))
- Akkor jó. Csináljuk.
És Boróka beült a székbe, és tényleg hagyta. Aztán egy kicsit eltört a mécses, de mire hazaért már boldog volt, mert volt füli, és baba is. Igaz, hogy végül csak egy, na de milyen!



Voltunk vasúttörténeti parkban.
 A gyerekek nagyon élvezték a kisvasutazást.



Boti Lenyűgözve nézte a vasútmodelleket, úgy tűnik azok mérete már számára is befogadható élményt nyújtott.

Ez a kicsi gőzös pedig épp most készült el, első próbaköreit járja. Pontosan ugyan úgy működik, mint a nagyok.


Megnéztük a repülőgép emlékparkot.


Nagyon jó volt, hogy sok gépbe be is lehetett menni, sőt egy igazi klasszikus szuper gépet (Tu-154) meg is lehetett tapogatni. Érdekes volt, a gyerekeknek is tetszett.



És volt ott egy bácsi, aki rengeteget mesélt, csupa izgalmas és érdekes történetet, szívvel lélekkel. Az ilyen tárlatvezetés még a leggyatrább kiállítást is feldobná, köszönjük, hogy részünk lehetett benne.


A gyerekek jókat futkároztak, jó nagy volt a terület, tele pocoklyukakkal. Sőt, néha még az állatok is előmerészkedtek :) Az az igazság, hogy több mint 30 évet kellett várnom rá, hogy élőben pockot lássak. Valahogy eddig soha nem bújtak elő a közelemben :)


 Na és persze mindenre felmásztak. Mármint a gyerkőcök.


Iszonyú meleg volt, de ha már ott jártunk, meg akartunk nézni egy pár felszálló vagy leszálló gépet is, ezért elsétáltunk a reptérre. Hát elég jó aludtunk utána már a kocsiban is. :)

A család férfitagjai megkopaszodtak.
Pontosabban a fiúk az apjukhoz kopaszodtak.






Botinál ez elég komoly változást jelentett, én még napokkal később is csak szoktam a látványt, nem nagyon akartam felismerni a saját gyerekemet. Furi volt nagyon. De már megszoktam, és persze neki így sokkal kényelmesebb, mert folyton csavarni lehetett a hajából az izzadtságot, most úgy tűnik egy kicsit komfortosabban érzi magát.

Botond egy éves lett.
Mint már említettem, hétmérföldes csizmát húzott az idő, és csak rohan, rohan.
Zenélős autót kapott, de legalább szereti :)






2 megjegyzés:

  1. Boróka 'babás' képén az a legjobb, h a háttérben az Olimpia megy. :-)

    VálaszTörlés
  2. Jaj ezen a fülbevalós történeten behaltam :D Ezt nevezem üzleti érzéknek! Botinak pedig boldog szülinapot így utólag is ...tényleg rohan az idő. Mintha most lett volna csak, hogy ott gőgicsélt az osztályteremben.

    VálaszTörlés