2012. május 19., szombat

Hazaértünk...

tegnap délelőtt a kórházból. Bulcsú teljesen jól van, néha kicsit ugyan fájlalja a fülét, de azt mondja nem fáj annyira mint előtte. Remélem hamarosan teljesen meggyógyul. Amúgy teljesen jól vette az akadályokat, csak fél óra volt rossz, közvetlenül a műtét után, de arra azt hiszem nem emlékszik.

Visszagondolva saját gyerekkoromra, amikor nekem vették ki az orrmandulámat, az előkészületek voltak a legrosszabbak. Emlékszem, ahogy beértünk a kórházba, rögtön kaptunk valami szurit a fenekünkbe, amiről azt mondták, hogy nem fog fájni, de közben meg rettenetesen csípett, aztán Anyuék alig lehettek ott. Emlékszem még arra is, amikor a műtőbe vittek minket, már fekve, kocsin tolva, emlékszem, nagyon harcias voltam, próbáltam magam megvédeni, és erre biztattam a tesómat is. Emlékszem a maszkra, amit az arcomhoz tettek, hogy rettentő büdös volt, meg még le is kötöztek, mert rugdostam és csipkedtem őket. Úgy gondoltam akkor, hogy igazából engem el sem altattak, végig tudtam, hogy mit csinálnak, és nagyon rossz volt. Valószínűnek tartom persze, hogy a végét már csak álmodtam altatás alatt. De nagyon hasonlóan számol be élményeiről Andi Húgom és Titi is.  Ennek fényében nagyon sajnáltam szegény Bulcsút.

Mint kiderült, ezeket a műtétre készülős problémákat elég jól kiküszöbölték azóta. Bulcsúban erről semmiféle rossz emlék nem maradt. Nem szurkálták össze, nem tologatták feleslegesen amikor még ő is tudott menni, a műtőbe is a saját lábán sétált be, nagyon győzködni se kellett. Le sem kötözték, még a branült is kábítás után ültették be. Előtte együtt játszhattak egy állítólag tök jó játszószobában. Volt olyan gyerek, aki közvetlenül műtét után azért sírt, hogy visszamehessen játszani. Bulcsúnak eléggé vérzett az orra, mikor lehozták, legalábbis a szobatársaihoz képest, és eléggé sírt is. Ő azért, mert fennhagyta a műtőben a fecskendőjét, amit kapott. Amit aztán egy nővérke lehozott mindannyiuknak. Ez csak fél óra volt, aztán újra elaludt, a vérzés is elállt. Mikor újra felébredt, szinte már teljesen jól volt, és azt állította, hogy ő nem is sírt. Sőt, meg se műtötték. Kérdeztem tőle, mi történt fent? Azt válaszolta, hogy játszottak fent K-val, majd M-t elvitték elaltatni, megműteni, aztán őt meg a bácsi lehozta hozzám. :)
Persze azért már elhiszi, hogy mégis megműtötték, mert sokkal jobban hall, mint eddig, és nem is fáj annyira a füle. Meg látta a lepedőn a vért, mert persze azt sikerült összevéreznünk. Úgyhogy az új verziója az, hogy igen, megműtötték, de nem altatták el, látta, ahogy kiveszik a manduláját, de nem volt rossz, inkább vicces volt. Azt mondta, megérte, mert jobban érzi most magát, mint előtte. És megköszönte ma reggel, hogy ott voltam, mert így még jobb volt, és nem is unatkozott.

Amúgy 3 másik gyerekkel és anyukával voltunk egy szobában, ami elég soknak tűnik egy olyan kis szobához képest, ami látszólag eredetileg 3 ágyasra volt tervezve (ehelyett 8-an laktuk), de mindenki nagyon aranyos volt, a gyerekek nagyjából egyidősek, szóval tényleg jó volt, segítettünk is egymásnak. Na főleg persze ők segítettek nekem, mert nekem néha haza kellett jönni Botihoz és Borókához. Itt is nagyon köszönöm nekik.

A dokival (a főorvos volt) nagyon meg voltam elégedve, mindig bejött, megnézte, hogy vannak a gyerekek, érdeklődött, és úgy hallottam nagyon jó szakember is. Összességében örülök, hogy nem rohantunk Budapestre, pedig előtte ezért volt egy kis lelkiismeret furdalásom. Azért ez a dunaújvárosi kórház úgy ránézésre nem igazán nyeri el szerintem egy átlagos érdeklődő bizalmát. Szóval szinte mindennel elégedett voltam. Amivel nem (nővérek, wc és fürdő lehetőségek) az pedig talán nem is annyira fontos. Legalábbis így, hogy én is ott tudtam lenni. Ezért Mamának, Papának, Nagyinak nagyon köszönöm az együttműködést.

Boróka és Boti viszont már 4. napja lázasok, és főleg Borókának a közérzete sem valami jó. Az éjszakáink pocsékok. A doki sem mondott semmit, csak hogy folytassuk a lázcsillapítást, meg orrcseppezzünk. Változás nem sok (na jó talán egy kicsi), erősen várjuk most az ő gyógyulásukat.

3 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy otthon vagytok, túl vagytok rajta.

    Gyógyulást a gyerkőcöknek.

    VálaszTörlés
  2. Köszönjük szépen!
    A gyerekek szép lassan gyógyulgatnak.
    Már nagyon vágyom egy kis nyugalomra, de mindent figyelembe véve még legalább egy hónapot várnom kell.

    VálaszTörlés
  3. Helyzet?
    Tessék beszámolni!:-))

    VálaszTörlés