2013. szeptember 11., szerda

Őh.... izé.... bocsika....

Hirtelen nem is tudom, mit írjak. Nem jut semmi eszembe, na nem mintha az elmúlt bő fél évben nem történt volna semmi.
Valahogy ez a nyár nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Illetve bizonyos szempontból igen, mert járkáltunk mindenfelé, ráadásul most nem csak a gyerekekkel, hanem sikerült kettőnkre is időt szakítani, szóval tök elégedettnek kéne lennem, egy valami azonban nem nagyon sikerült. Nem sikerült magam kipihenni. Illetve, volt amikor úgy éreztem, de ez az érzés általában elmúlt nagyon gyorsan. Nem sikerült teleszívnom magam energiával, hogy jó kedvvel és újult erővel üljek be ismét az iskolapadba, pedig erre most nagy szükségem lenne. Na mindegy, erről ennyit.
Ez most amolyan eléggé kaotikus bejegyzés lesz azt hiszem.
Szóval eddig azért nem írtam, mert..... szóval a fentebb említettek ebben erősen közrejátszottak. És tudom, hogy megígértem, és persze tudom, hogy ígérgetni könnyű, meg ilyenek, de hát ez van, nem magyarázkodom, fáradt voltam én ehhez, meg kedvem sem nagyon volt semmi normálisat fogalmazni, most, hogy végre nem kell amúgy is a suli miatt. A másik ok egy kicsit kézzelfoghatóbb, mely szerint sehogy sem tudom feltölteni a fényképeimet a még tavasszal üzembe helyezett új gépünkre. Szóval fényképet most sem kaptok. Viszont van megint új ötletem a probléma megoldására, szóval elképzelhető, hogy a mai képhiányos bejegyzés később "képesedni" fog. De tanulván a hibáimból, most azért nem ígérek inkább semmit.
Bizonyára az elmúlt időszakból sok-sok fontos dolog már a feledés homályába vész, de azért van egy két dolog, ami megmaradt a fejemben, és mindenképp érdemes arra, hogy azt kikürtöljem a nagyvilágba.
Ami így hirtelen először az eszembe jut, az az aerobik. Melyet Boróka űzött az egész tavalyi tanévben, és amely két versenyen teljesedett ki tavasszal. Nagyon büszke voltam a kiscsajra, szóval ég a pofámról a bőr, hogy ezt eddig nem volt kedvem leírni. Az első verseny Adonyban volt, ahol bronz minősítést kaptak. De persze ne felejtsük el, hogy négy db 4 éves kislányról beszélünk, akik szépen beöltöztek, és szépen, mosolyogva előadták amit betanultak. Irtó édesek voltak, nagyon cukik. Már nem is emlékszem, hogy készült-e róluk normális fotó, de ha igen, akkor azt még rejtegeti/őrizgeti a fotómasinám. A második verseny Kulcson volt, és addigra már olyan szuperek voltak, hogy ezüst minősítést kaptak :) Na annak már Boróka is tudott nagyon örülni, igazából a pár héttel korábban kapott bronzérem nem bűvölte el túlzottan. Ma már párban mutogatja őket előszeretettel :)
Időrendben a következő, ami megmaradt az emlékezetemben, az Bulcsú torna bemutatója volt. Ott is nagyon büszke voltam, mert kicsi aranyom képes volt elejétől végig megcsinálni a gyakorlatsort, amiben előtte azért eléggé kételkedtem. Nem azért, mert nem képes rá, mert tudom, hogy minden elemét szépen meg tudja csinálni, na de edzésen egyszer sem sikerült neki végig odafigyelni, mindig elhülyéskedte, volt, hogy az egészet. Szóval nagyon örültem, hogy legalább a lényeges pillanatban hajlandó volt erre :)
Nyáron azt hiszem elérkeztünk egy mérföldkőhöz, vagyis amikor első gyermekünk élete első táborán vesz részt. És persze ez csak amolyan napközis tábor volt, szóval hazajárós, de akkor is. Bulcsú volt az természetesen, és tornatáborban járt. Rengeteget mozogtak, és szerencsére élvezte, szerintem ennek hatására már nagyon várja az idei edzéseket, ennek meg én nagyon örülök, mert tavaly nem éreztem, hogy ezt ő olyan nagyon szeretné. Nem utálta az biztos, de hát mit mondjak, a fegyelem/szófogadás nem volt az erőssége. Én most úgy érzem, hogy egy kicsit talán nyugodtabb már, remélem ez az edzéseken látványos változást hoz majd.
Botond közben két éves lett. Nagyon nagy fiú már, és én tökéletesen elégedett vagyok vele. Három hónapja szobatiszta már, amit még most is alig akarok elhinni, pedig tényleg így van. Szépen beszél, már mond mindent, feltéve, ha akar. Ő a legnyugodtabb gyerekünk. Jónak azért nem mondanám, a tesóktól ugye rengeteg dolgot jól el lehet tanulni, elsők között, hogy "anya beszélhet nyugodtan, úgyis egész nap dumál, nem kell vele foglalkozni" Meg persze tőlem is csak a rosszat tanulja, elképesztően tud ordítani. Pont, mint én. Harmadik gyerekhez méltóan, amire szüksége van azt megszerzi. Hát sokszor van, hogy a két nagy jön bőgve, hogy Boti épp mit csinált velük, ráadásul van, hogy egyszerre intézi el őket. Szóval nem kell félteni. Jaj, azt majdnem kihagytam, hogy enni is egyedül eszik, na ennek én annyira nem örülök jelenleg, de azért a dolog remélem hamar meghozza majd a gyümölcsét.
Ide tartozik még, hogy milyen szörnyűséges dolgot eszeltem ki, megpróbáltam benyomni Botit az oviba, hát nem sikerült, a vezetőóvónő szerint ide 30 év alatt sose járt még két éves gyerek (amúgy Boróka csoportjában vannak hárman, akik tavaly kétévesek voltak, és idén meg egész minicsoport indult, ahol tényleg Boti lett volna a legfiatalabb, de nem valami sokkal). És nem is érti, hogy ez nekem hogy juthatott eszembe, miért nem kérek inkább a jegyzőtől engedélyt arra, hogy még plusz egy évet otthon maradhasson a gyerek (négy éves koráig), mert az ő lánya is azt fogja csinálni, és az a normális, ha már úgyis otthon van. Még jó, hogy azt nem mondta, hogy milyen szörnyű anya vagyok, hogy nem elég nekem a gyes, és szívesen dolgoznék heti 1-2 napot kiegészítésként. Amúgy meg idén valahogy meg kéne írnom a szakdogámat is, el kell végeznem 2,5 hónap szakmai gyakorlatot, és akkor a vizsgákról (élen az államvizsgával) még nem is beszéltünk. És persze pont aznap kellett nekem átmenni 3 gyerekkel a kínaiba, hogy váltócipőt vegyünk, ahol szegények még rá sem nézhettek a portékára, nemhogy tüzetesebben szemügyre vehették volna, mert csak ha már elindultak a játékok felé, a nő (ez amolyan igazi kisbetűs) már rájuk szólt, meg rám, hogy ne engedjem oda őket. Mindeközben Boti közölte, hogy neki most azonnal pisilni kell, persze a nő (miután megpróbáltam bekuncsorogni magunkat a klotyóra) közölte, hogy természetesen mi oda nem mehetünk be, kénytelenek voltunk kimenni az üzlet előtti fához, amíg a másik kettő a boltban maradt. Eközben persze váltócipőt kellett volna vennem. Vettem is. Sőt, a gyerekeknek vettem egy kis apróságot, mert szerintem tök jók voltak, nem velük volt probléma, hanem az idióta szabályokkal. Mikor mindennel végeztünk, és mentünk ki, a nő még közölte velem, hogy látja kissé sok nekem a három gyerek. Hát mit ne mondjak, nem esett jól.
Amúgy ovikérdés félig meddig megoldódni látszik, mert Besnyőre felveszik január elejétől, ami nekem igazából elég, csak az nincs igazán ínyemre, hogy majd két irányba kell rohannom minden reggel meg délután. Jövőre meg már három irányba. Vagy négy, ha találok állást. Amúgy ott nagyon kedvesen fogadtak minket, a két beszélgetés szinte összehasonlíthatatlan volt.
A nyár majdnem, hogy első lépése volt, hogy Boróka szobáját megcsináltuk, kapott laminált padlót, amit ő választott, meg egy galériaágyat, alatta szekrénnyel, íróasztallal. Be is költözött, és szerintem élvezi. Persze azóta a házban kupi van, mert igen lassan haladok az ekkor képződött halmok eltüntetésével. Mégis csak a kupiszobámat kellett valahogy felszámolnom. A fiúk is élvezik, hogy kicsit több hely van a szobában, ezzel egy időben ugyanis eltüntettük a rácsos ágyat is. Az altatás kicsit még nehézkes egyszerre két szobában végezve, de remélem most már hamarosan kialakul valami használható rutin.

Tervezek a közeljövőben írni a nyári programjainkról, de momentán nem ígérek semmit.
Meg megmutatnám, hogy miket sütöttem mostanában, de ezt se vegyétek ígéretnek :)
Csináltam egy-két fülbevalót is, de képek egyelőre a masinában.
Meg csináltam sk papírgyöngyből nyakláncot, nagyon édik, de erről még a masínában sincs :)

Na ezt most azért biggyesztettem ide leginkább, hogy én ne felejtsem el. Isten ments, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket :)
Sajnos ennél kisebb betű nincs, úgyhogy ilyen óriásival kell írnom, hogy néha elmegyek futni, és számolgatom a kalóriákat is. És persze várom az eredményt...

6 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy végre hallok Rólatok:-)

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy itt vagy még és olvasol :)

    VálaszTörlés
  3. :-)) Sokszor benézek és most örömmel láttam, hogy írsz is. Folytatást várom:

    VálaszTörlés
  4. És akkor arról még nem esett szó, hogy még mindig nem jutottál el hozzánk.:)

    VálaszTörlés
  5. Őh.... izé.... bocsika....
    szeretném pótolni

    VálaszTörlés
  6. Meg van bocsikálva, csak hiányérzetem van.:)

    VálaszTörlés