2013. március 1., péntek

Utó-utó-utó-karácsonyi hétvége

Szombat

Több betegség miatt meghiúsult időpontot követően, eredetileg december 29 helyett, végre eljutottunk Boróka keresztszüleihez is. Volt ajándékozás, meg nagyon finom ebéd, de persze a hangulatot már nem az ünnep alapozta meg. Nagyon jól éreztük magunkat, mi is és a gyerekek is, és persze elhatároztuk, hogy ebben az évben kicsit igyekszünk többet találkozni, mint az előzőben. Remélem ez sikerülni is fog. Edit ismét nagyon kitett magáért a konyhában, nem hiába függesztettem fel egy napra a fogyókúrámat :) Ajándékba is csupa házi készítésű cuccot kaptunk, színes durumtésztát, szószt hozzá, lekvárt és szappanokat. Valamivel mindig sikerül meglepnie, most éppen a szappanok voltak soron :) Ismét sokat nosztalgiáztunk a zenekaros régi szép időkön, és persze mindig sajnálkozunk is, hogy éppen mennyire nem jut időnk ilyesmikre. Mivel ritkán találkozunk, és a közös ismerőseinkkel még ritkábban, mindig megbeszéljük, hogy ki kiről mit tud, csak, hogy begyűjtsük a legfontosabb információkat. Mondhatnám úgy is, hogy pletykálkodunk rendesen, senki sem úszhatja meg :)

Vasárnap

Ezt a napot ajándékba kaptuk karácsonyra Anditól és Katitól, sok egymásba csúsztatott borítékba rejtve, árulkodó szavakal/sorokkal fűszerezve :)

1. "Február 24-én....
        Jön!    Jön!    Jön!"

2. "A LEGENDA....
  • újraéled
  • a belváros szívében"
3. "Claude-Michel Schönberg...
       (de mi köze ehhez Puccininek és a Pillangókisasszonynak?)"

4. "KATARTIKUS ÉLMÉNY!"

5. "BOMBÁK ÉS HELIKOPTER
        (mégis elegáns öltözet?)"

És vajon mit rejtett?
Két jegyet a Miss Saigon délutáni előadására, az Operettszínházba :)
Hát mikor megkaptuk én úgy örültem, hogy még el is bőgtem magam. Na ezt aztán folytattam a színházban is, gyakorlatilag a második felvonást majdnemhogy végigsírtam. Egyébként nagyon jó volt, nagyon élveztük, de hát a történet az sajnos elég szomorú. Örültem a viszonylag hosszú tapsnak, mert egy kicsit azalatt képes voltam rendbe szedni az arcomat :) Ja, és teljesen véletlenül találkoztunk a wc-n szünetben egy kedves barátnémmal, akivel gyorsan megtárgyaltuk, hogy ezek szerint egyikünk sem az infó házit csinálja :) Meg hogy milyen jó karácsonyra színházjegyet kapni! Fél nap kettesben Titivel, hát nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára, fiatalodtam egy évet, pihentem kettőt és még egy kis kávézóba is elmentünk a végén.

Andi, Kati, ezúton is nagyon szépen köszönjük!

Jut eszembe Andi, erről nem írtál kritikát, pedig kerestem. Na jó, akkor én írok pár szót, de nem olyat, mint te, mert nálam csak pozitívumok lesznek :) Ha az ember több évente egyszer jut el színházba, akkor bizonyára hajlamos csak a jót látni benne :)
Csupa híres énekes-színész szerepelt benne, legalábbis a legtöbbjük nevét már ismertem, mondjuk az igaz, hogy elsősorban Andi blogjából. Szóval csak a teljesség igénye nélkül, Szabó P. Szilveszter, Vágó Zsuzsi, Dolhai Attila, György-Rózsa Sándor, Bordás Barbara, Kerényi Miklós Máté.  Ha feltétlenül választanom kéne kedvencet, akkor valószínűleg György-Rózsa Sándort választanám, ő John-t, Chris barátját alakította, nagyon jól, meghatóan. Sajna a karakterektől képtelen vagyok elvonatkoztatni, ezért szegény SzPSz, vagy Kerényi Miklós Máté szóba sem jöhetett kedvencnek, pedig mindketten amúgy zseniálisan játszottak. Vágó Zsuzsi nagyon szép volt, és nagyon jól énekelt mindenféle körülmények között. Én mindig elámulok, hogy lehetséges így énekelni, meg táncolni, meg színészkedni egyszerre. De ezek az emberek ezt nagyon jól tudják. Néha álmodozom arról, hogy belőlem talán jó musicales vagy szubrett lett volna, de ilyenkor mindig rájövök, hogy nagy valószínűséggel én erre képtelen lennék.
Nagyon tetszett még a díszlet, tényleg volt igazi helikopter, persze bizonyára vagy erősen kibelezett, vagy soha nem is volt a színházon kívül, de nagyon jó élethűre volt megcsinálva, hangja is, szele is volt, meg a mérete is élethűnek tűnt. Nem lepődtem meg, mikor olvastam a végén, hogy Kentaur volt a díszlettervező, gondolom nem véletlenül lett híres.
A másik számomra ismerős név Bakó Gáboré volt, a koreográfusé. Ugyanis annak idején, mikor érettségiztem, a szalagavatónkra ő tanította be az egyik táncunkat (Grease). Megkedveltem akkor, nagyon normális volt, és jó munkát végzett, szerintem remekül táncoltunk, legalábbis mi nagyon élveztük, az tuti. Ha néha véletlenül belebotlom a nevébe, akkor gyorsan mindenkinek eldicsekedek vele, hogy hú én ismerem (enyhe túlzással). :)
És majdnem elfelejtettem, pedig erősen megdobogtatta a szívemet, hogy a taps végén, mikor a karmester is kijött a színpadra, a zenekari árokból élőképet vetítettek a színpadon, szóval őket is rendesen meg lehetett tapsolni. Ilyet én még nem láttam, a zenészekről valahogy mindig mindenki megfeledkezik, pedig ha ők rosszul játszanának, akkor bizonyosan élvezhetetlen lenne az előadás. Tetszett ez a megoldás, nagyon is. Remélem látok majd ilyesmit máshol is ( és itt nem azon van a hangsúly, hogy lesz e máshol ilyen, hanem, hogy fogom-e látni :)).
Egyébként nem volt eszeveszett tapsolás, meg ováció, pedig nyugodtan lehetett volna. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy ez délutáni előadás volt, nem esti.
És nehogy kihagyjam a kisfiút, nem tudom, hány éves lehetett, de nagyon kicsi volt az biztos, és nem tudom, hogy hívták, de szuper jól végezte a dolgát, nagyon tetszett, otthonosan mozgott a színpadon, és bár a darab alatt kicsit megilletődöttnek tűnt, a tapsnál kiderült, hogy nagyon is csintalan, életrevaló kiskölyök.

Remek hétvége volt, bármikor megismételném :)

2 megjegyzés:

  1. Örülök, ha tetszett, és annak is, ha ki tudtatok egy kicsit tényleg kapcsolódni!
    :-)

    VálaszTörlés
  2. Én annyira örülök, hogy ezt kaptátok!!! Szinte jobb volt, mintha én mentem volna színházba. Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett nektek, és hogy ki tudtatok kapcsolódni!
    Puszi

    VálaszTörlés