2012. július 31., kedd

Sopronban nyaraltunk II.

Második nap kirándulni voltunk. Nem volt túl hosszú, bár ez három kisgyerekkel, babakocsival eléggé relatív, kb. 4 km-t mentünk. Egy kis körtúrát csináltunk, a Károly kilátóhoz. Hát nem babakocsinak tervezték az útvonalat az tuti, de a nagyok nagyon jól bírták, sőt még élvezték is. Mondjuk azt azért nem mondhatnám, hogy élveztük az erdő csendjét-zenéjét :)
A Károly kilátónál volt egy kis játszótér kialakítva, ott ettünk, ittunk, pihiztünk, játszottunk.
De én babakocsival többet soha. Az tuti.




Károly kilátó

Fent a tetején

Délután sakkoztunk, persze a gyerekek szabályai szerint :)
Talán ha 5 perig próbálkoztunk rendesen, de elég gyorsan feladtuk.



Sopronban nyaraltunk I.

Nem most, már több mint egy hete itthon vagyunk, de utána még össze kellett szedni magunkat, meg a cuccainkat, meg a házat - a kertbe gyakorlatilag még ki se jutottam - és ugyebár azóta elkezdődött az olimpia is, amitől már önmagában úgy érzem, hogy nem vagyok valami jó családanya, de valahogy csak kibírjuk ezt a néhány napot. A gyerekeknek meg próbálom valahogy megmagyarázni, hogy a sportot nézni sokkal jobb, mint a mesét, és igyekszem felhívni a figyelmüket az érdekesebb dolgokra, meg hogy milyen nagy dolog, ha a magyarok valamit nyernek, vagy csak egyszerűen ügyesek. Azt hiszem inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ha a gép elé ülök, akkor meg az origo percről percre közvetítését bújom, ide nem jutottam el napok óta, pedig nagyon szerettem volna. Na mindegy, most már itt vagyok. Előre vetítem, hogy az élménybeszámoló főleg képekben, és tuti több részben lesz.

Már az elutazásunk is kalandos volt - feltéve, hogy kalandosnak tekintjük a bizonytalanságot -, mert bár össze voltunk pakolva már vasárnap este, mégsem voltam benne teljesen biztos, hogy másnap reggel el is fogunk indulni. Tititnek ugyanis eléggé fájt a füle, hiába ment el időben (többször is) orvoshoz, végül mégiscsak az lett belőle, hogy naponta kellett a kórházba kezelésre járnia. Szerencsére mégis el tudtunk indulni, és még jobb dolog, hogy az út alatt Titi teljesen meg is gyógyult. Összességében mindannyian remekül éreztük magunkat, bár egész más programokat szerveztünk így, mint amiket eredetileg kigondoltunk, utólag egy cseppet sem bánkódom e miatt.

Első nap, bevezető programként elmentünk várost nézni.




Múzeumot muszáj!
A gyerekekre való tekintettel a bányamúzeumot, és az erdészeti-vadászati kiállítást néztük meg, mindkettő nagyon jó volt, a gyerekek is élvezték. Sőt, mindkettőt erősen fényesítette a szívet-lelket beleadó, hozzáértő tárlatvezetés. Ami amúgy alanyi jogon minden látogatónak járt. Jó választás volt.








A fiúk a bányában dolgoznak! :)



Bár mi Titivel nagy városnézők vagyunk, a gyerekeket megkímélve inkább más program után néztünk délután. Titi régi kedves ismerőseivel találkoztunk, és pont volt ott egy szupi játszótér is.




Aki szépen vacsizott, az mehetett még egy kicsit a szálloda játszószobájába





Folyt. köv.

2012. július 27., péntek

Újra itthon

Na nem tűntünk el teljesen, csak nyaralni voltunk előző héten. Nagyon jól éreztük magunkat, készült pár fénykép is, szóval mindenképp írok majd egy hosszabb beszámolót, de még a képeket sem sikerült feltöltenem sajna (de nagyon igyekszem). Igazából már vasárnap este hazaértünk, azóta a gyerekek már voltak a Mamáéknál is 3 napig, mi ezt jól kihasználva, megünnepeltük a 7. házassági évfordulónkat. Voltunk kettesben vidámparkban (némi lelkiismeret furdalással, mert bár a gyerekek nem tudták, hová megyünk, nem igazán akartak minket elengedni, mondván, ők mindig azt akarják csak csinálni mint mi, és ott, ahol mi, és nem mondhatnám, hogy ez nem esett jól, és nem volt némi rossz érzésem, hogy mégis otthagytuk őket - na persze azért ők is remekül szórakoztak tudtommal), aztán pedig még moziba is elmentünk, és megnéztük az éppen kezdődő filmet, aminek még a vége is elfogadható időpontban volt, és azt kell mondjam egyáltalán nem bántam meg a helyzet adta választást. Remekül szórakoztunk a Hófehér és a Vadász című - szerintem jól sikerült, bár totál nem gyerekeknek szóló - alkotáson. Pedig én ma totál átmentem gyerekbe, úgy rohangásztam a játékok között a vidámparkban, mint 10 éves koromban, és sikítani is hasonlóképpen sikítottam :) (persze nagy vihorászások közepette - szerencsére erről nincsenek fotók). A moziban egy pillanatra el is gondolkoztam, szabad-e vajon ilyen állapotomban megnézni egy 12-es karikás filmet.

2012. július 6., péntek

2012. június 24.

Bulcsú és Boróka vízitúrás kalandja 
(szintén Nagyiékkal)
Helyszín a Duna, Nagytéténytől Adonyig

Indulás!


Mostantól ez a kép a kedvencem :)
Az azért itt mindenképpen kikívánkozik belőlem, hogy ezeket a lapátokat (a felnőttet is) még Öregapa* csinálta, mikor nekünk volt szükségünk ekkora lapátkákra. Én azóta is csak ezekkel szeretek igazán evezni (már amennyit evezek - 10 éve semennyit sajnos - és természetesen a nagyobbacskákkal). 
   
* Ő az én Apukám, Öregapa a gyerekeknek, csak már mi is főleg így hívjuk :)









Úgy érzem, hogy amíg én a szörnyűséges vizsgámra tanultam (most már tudom, hogy megérte) a gyerekeim remekül szórakoztak :)
Kicsit irigykedem, de nagyon nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen ügyesek és bátrak voltak egész hétvégén!
Itt is nagyon nagyon köszönök mindent!

2012. június 23.

Bulcsú és Boróka kalandja Nagyiékkal a Tisza-tónál

Irány a kaland sziget!


Bulcsú a gyerekpályán
 


Boróka a gyerekpályán




Pár kép a nagyokról :)
Andi

Marci

Nagyi


Öregapa

Tandem - Janka, Bulcsú

nagyon hosszú és nagyon magas

Kati, Boróka

Már a parton:



Hazafelé:
Deja vu :)
Csajok, köszönöm a képeket!