Életképek

Elmaradt utcabál

Ma lett volna nálunk utcabál, de sajnos sokaknak van elfoglaltsága, ezért el lett napolva. Ami a legjobban bánt a dologban az az, hogy már a programról is csak teljesen véletlenül értesültünk, ha két hete Titi nem festi egész nap kint a kerítést, akkor valószínűleg nem jut eszébe senkinek, hogy nekünk is kéne szólni. Másrészt miután előző éjszaka 4 órán keresztül lelkesen kekszet sütögettem, egy egész vagonnyit, teljesen véletlenül derült ki tegnap este, hogy sajnos el is marad. Mert bár végül meg lett beszélve, hogy viszünk sütit meg sört, erről is elfelejtettek szólni. Pedig mi is ebben az utcában lakunk. Ráadásul azt hiszem, jóban vagyunk mindenkivel. Bár tény, nem ismerünk mindenkit túl jól, de egy ilyen alkalom ezt pont orvosolhatná. Nem baj, betudom a nem túl jól átgondolt szervezésnek. Remélem legközelebb gördülékenyebben fog menni az egész, én ugyanis nagyon szeretem az ilyen programokat, és szívesen veszem ki a részem a készülődésből is. Azt hiszem, majd megkeresem az illetékeseket. Az is lehet, hogy azt hiszik, mi nem szeretnénk részt venni ilyeneken, mert összességében tényleg keveset járunk az utcában. Ez igazából annak tudható be, hogy az utca elején lakunk, és ha sétálni megyünk, akkor általában valamelyik bolt a célpont, amik mind a másik irányban vannak. Szóval tényleg ritkán megyünk arra. Azért a gyerekek ismerik egymást, számon is tartják az ismerősöket, kedvelik őket, kár lenne ezt nem kiaknázni kicsit jobban. Nagyjából 10 család lakik az utcában, legtöbbnél kicsi gyerekek is vannak, szóval nagyon örülnék neki, ha később még összejönne ez a program. Szívesen sütök másodjára is egy vagon kekszet. Vagy bármi mást. Ezt pedig most nagyrészt Titi kollégái fogják elfogyasztani, úgyis tartozom még egy adaggal oda is.

Kb. 250 db

Végre, végre

Talán most már télen megmenekülnek majd a fenyőink is.
A gyerekeket is már nyugodtabb szívvel engedem ki játszani :)
Ezekre a képekre utaltam tegnap (vagy tegnapelőtt?)

A ráadás :)

Eddig nem nagyon szerettem a muskátlit, de most már azt is szeretem :)

Új

Kattintsatok a fenti sorban megjelent új fülecskére :)
(klasszikusok leporolva)

A vizsgaidőszak

Szerencsére vége mindkettőnknek. Titinek nagyon jól sikerült, nekem közepesen jól. Nagyon büszkék is vagyunk magunkra, de főleg egymásra.
Szóval most van egy kis pihi, boldogság meg ilyenek, kézzelfogható a különbség a 2 hónapja uralkodó feszített-feszült légkör után. Mondjuk a különbséget akkor lehet majd zongorázni, ha a házban is és a kertben is utolérem magam.
A vizsgaidőszakban folyamatosan lelkiismereti kérdést csináltam abból, hogy hogyan is osszam be az időmet. A kertben minden egyszerre érett, idebent szinte csak Titi takarított, hegyben állt (áll) a vasalnivaló, meg hasonlók, igyekeztem egyszerű ételeket főzni, azt se minden nap. A gyerekekkel se csináltunk semmit. Mondjuk ha órára nézem, akkor persze rengeteget foglalkoztam voltam velük, de sajnos ez nem volt túlzottan kiaknázva. Nem csináltunk semmit, nem mentünk sehova, mert Anyának tanulni kell, de közben persze tanulni azt nem tudtam. És közben tudtam, hogy a legjobb mégis az lenne mindenkinek, ha minél hamarabb végeznék a 13 db vizsgámmal. Ebből hét volt a vizsgaidőszakban, és azért volt egy pár nehezebb is köztük. No ennek immáron vége :)
Legalábbis egy jó hosszú ideig.
Azért történt pár dolog, ami említést érdemelt volna, de aktuálisan nem kerültek dokumentálásra. Most ezekből szemezgetek egy kicsit:

Bulcsúval készítettük Móni receptje alapján

10 üveggel készült, szépen egymás után, friss fogyasztásra

Az utolsó képen alul piskóta, felette bodza zselé, amit a szörpiből csináltam, a tetején pedig eperlekvár. Nagyon fincsi volt. A kép nem túl jó, szóval az a szürkés izé középen az igazából átlátszó, kinagyítva kicsit jobban látszik talán.
Készült még többféle lekvár és szörp, ezekről nincs fotó. (még)
Tartozom még egy beszámolóval a gyerekek előző hétvégéjéről, ami nagyon jó lehetett - én kissé irigykedtem -, de még várom hozzá a fényképeket. Nagyon várom.

Képzeljétek

Már nem fázom 24 fokban :)
és zokni se kell hozzá
Újra normális lettem :)

És holnapra lesz egy csodás képem :) Legalábbis nekem csodás....

Nem is értem

Nagyon örültem reggel, hogy ma egy kicsit hűvösebb lesz, és még locsolnom sem kell, meg talán tanulni is könnyebb így az utolsó nagy hajrában.
Ki is vannak nyitva rendesen az ablakok, hogy a ház is kicsit kihűljön.
Aztán dél körül elkezdtem fázni. Azóta lesem a hőmérőt, hogy mikor megy már le legalább 24 alá egy cseppet, de nem megy. Még mindig épp csak 25 fok alatt van. Én meg egyre jobban fázom. És előre tudom, hogy ha a Titi hazajön, neki melege lesz :)
Most mit csináljak, mégiscsak nyár van, a hideg ellenére itt bent 25 fok, nem vagyok hajlandó jobban felöltözni. Ilyenkor szoktam valamelyik kendőmet magam köré tekerni, vagy felvenni a köntösömet. Pedig most még fáradt sem vagyok.
Szóval épp ellenállok a hidegnek, várom, hogy még hidegebb legyen, és becsukhassam az ablakokat, és megyek vissza tanulni. És azt gondolom, nem vagyok teljesen normális.
Légyszi drukkoljatok, hogy holnaptól ismét teljesen normális legyek!

Talán felhúzok egy zoknit...

Egy kirándulás képei

Utolsó két vizsgámra készülvén - ebből az utolsó nehéz és nagyon-nagyon sok - "lepasszoltam" a nagyokat pár napra. Szombaton Nagyival és a húgaimmal kirándulni voltak (erről vannak a képek), majd egy napot itthon töltöttek, vagyis inkább csak velünk, mert lementünk a Velencei tóra. Jelenleg pedig a Mamáékat boldogítják. Már azért egy kicsit hiányoznak. Az alábbi képekből ítélve azonban úgy tűnik, hogy ezt a helyzetet rajtunk (Titi és én) kívül nem sokan bánták.

A gyermekvasúton

"gyökérmászás"

És a várva várt libegőzés

"De azt a térképet, legnagyobb értéket, hej azt ne hagyd el!"

esernyő, napernyő, ülőke stb.

Pihi

Újabb lendület

Itt már fáradtak

És a végeredmény :)

Andi, Kati, köszi a képeket!

A Velencei tó tegnap nagyon jó volt! Mindhárom gyerek rögtön belement a vízbe, kb. 23 fokos lehetett. Bulcsú már igazi strandolós pancsolást rendezett, jó volt nézni, pláne, hogy egy gyerekkel kevesebb lógott rajtunk :) Azért Boróka is ügyes volt, leszámítva, hogy kiitta az egész tavat. Botond csendben tűrte a megpróbáltatásokat, szóval rosszul biztos nem érezte magát ő sem. Pláne, hogy szegény nagyon nehezen bírja a meleget, pont mint az apja :)

Ma, ha jól tudom maratoni játszóterezés és fagyizás volt a program.

Szóval nem unatkoznak. Azért már mindenkinek jobb lenne (de a legjobb nekem), ha vége lenne a vizsgaidőszakomnak. Jó esetben 27-én már az első szabadnapomat ünnepeljük, majd kitalálunk rá valami illendő programot :)

8 évvel ezelőtt.... (+játék)

Tunéziában jártunk. Jaj de régen volt már. Ez volt eddigi egyetlen igazi külföldi utunk, akkor ültem először (és eddig utoljára) repülőn, akkor láttam először (és eddig utoljára) tengert. Meghatározó rész az életemben. Titi ott kérte meg a kezem, ami önmagában is felejthetetlen élmény. 11 napot voltunk kint, ezalatt amennyit lehetett pihentünk, amit lehetett megnéztünk.

És mindez honnan jutott most eszembe? Egyrészt készült egy gyönyörű fényképalbumunk az útról, amit rendszeresen megnézegetünk, a gyerekek is nagyon szeretik, már meg is ígértették velünk, hogy majd velük is egyszer elmegyünk. Másrészt az egész szállodát nagyon finom jázmin illat lengte be folyamatosan, ami az egész útnak varázslatos, mesebeli érzést kölcsönzött.
És mit csinál most Ercsu? Jázminos szappant. Jázminos szappant!

A képre kattintva a játékhoz juthatsz, a feliratra kattintva pedig a szappan részletes leírásához.

Egy kis nosztalgia

Bár még nincs évfordulónk, lassan azért csak vége lesz ennek a hetedik évnek. A házasságunk hetedik évének. Ami tényleg elég nehézre sikeredett. Legalábbis azt csináltunk belőle. Mert 3 kicsi gyerek, meg mindkettőnk iskolája tett róla, hogy ne ez legyen életünk legkönnyebb időszaka. És bár még nincs tanévzáró, meg ilyesmi, én már mégis úgy érzem, hogy remekül vettük az akadályokat. A maradékkal pedig valahogy már féllábon is megbirkózunk. És mindez miért jutott eszembe?

Harkány!!
Itt voltunk hét évvel ezelőtt nászúton, minden várakozáson felül jól éreztük magunkat, a harkányi gyógyvizet pedig egyenesen nekem teremtette a Jóisten. Legalábbis én akkor így éreztem. Most pedig újdonsült kedvenc "boszorkányom"* szappanba zárta nekem ezt a mesét. Mely egyrészt nosztalgikus, másrészt lehetőséget teremt, hogy nagy utazás, idő és sok pénz hiányában is élvezhessem a harkányi víz jótékony hatásait.

Játszom érte :)**

 * A szónak csakis pozitív értelmében; Nagyon valószínű, hogy fogtok még róla "hallani"
** A képet kölcsönvettem; Katt a feliratra

Sacimetria

Eme szóval tegnap éjfél körül találkoztam a könyvemben, és hangosan fel kellett röhögnöm. Amúgy mérés nélküli adagolást jelent. Szóval csak úgy saccperkábé. Bár ehhez valószínűleg kellett az aktuális lelkiállapotom is, mint ahogy ahhoz is, hogy a háttérben menő meccsből elcsípett félmondatot - miszerint "annyira üres vagyok, hogy már félek egyedül" - jó pár óra majdnem értelmetlen fertőtlenítéstan-magolás után képes legyek tökéletesen magamra értelmezni. Bár valószínűleg csak valamelyik csatár lehetett észrevétlenül rendkívül előnyös pozícióban.

Natúrkozmetikumok felsőfokon - játék

Egy kicsit mindig szkeptikus voltam, mert bár nem szeretek mindenféle kemikáliákat magamra kenni, nehéz volt elképzelni, hogy természetes alapanyagokkal is hasonló hatékonyságot lehet elérni. Pedig DE! Az eddig mesebeli csipkéket kötő Ercsu belevetette magát jó mélyen a szappankészítés rejtelmeibe és most mesebeli szappanokat csinál. Meg még sok egyéb mást is. Én már kipróbáltam, bátran merem ajánlani másoknak is. Nagy örömömre pedig játékot hirdetett! Szeretek játszani :) Talán egyszer majd nyerhetek is valahol. Talán pont most. Remélem. De tényleg.

Katt ide!

 A képet a játékból kölcsönöztem

Vizsgák

Vizsgáim vannak egymás hegyén-hátán. Azért nem jelentkezem. Sőt, mától eggyel több van. Igazság szerint megérdemlem, nem is ezzel van a baj. A szakma alapja ez, tényleg muszáj lenne tudni, annak ellenére, hogy nem nagyon szeretnék pont ilyen területen (kórház, ÁNTSZ) dolgozni. DE a magyarázat az már nem annyira tetszett. Kedves Tanár Úr szerint ugyanis nekem otthon akár mennyi időm van tanulni, igazán kihasználhatnám, hogy ilyen előnnyel indulok a többiekhez képest. Na erre mondtam, hogy három kicsi van, és néha még dolgozni is járok (bár ebben a félévben nem fordult elő,ezt mondjuk nem mondtam), de nem hatotta meg, azt mondta: "akkor is, higgye el"
Nem baj, ilyen is kell, de azért egy kicsit elszomorít, hogy tényleg van néhány férfi, aki úgy gondolja, hogy az anyák csak otthon lopják a napot, ahelyett, hogy értelmes dolgokkal foglalkoznának.
Amúgy nem tudom, van-e gyereke, de ha van, akkor nem hiszem, hogy túl sokat volt otthon vele-velük annak idején. Anyunak volt egy elméletben jó ötlete. Nyomozzam ki hol lakik, és vigyem be neki a gyerekeimet 15 percre, csak hogy tudja is miről beszél :) Persze ezt meg nem csinálnám soha, de azért belegondolni vicces volt.
Na nem baj, 26-án próbálkozom újra, addigra meg tudom tanulni reményeim szerint rendesen. Előtte még van 3 másik is, szóval most megint csönd lesz itt egy ideig. Pedig van pár dolog, amiket majd meg akarok mutatni, bár már lehet, hogy nem fogom. Kit fog érdekelni pl. a bodza egy hónap múlva? :( Nem baj, sütöttem új kekszet is, majd azt megmutatom :) Csak győzzétek kivárni