Mostanság....

nincs ihletem. Sok minden foglalkoztat, sokfelé olvasgatok, írogatok megjegyzéseket, de valahogy saját ötlettel nem tudok előállni. Igyekszem tanulni. Az utolsó sulis hét eléggé kivette az energiáimat, az átlagos órákon kívül besuvasztottunk 6 vizsgát is. Úgy érzem mind sikerült, de eredményeket még nem nagyon tudok. A neheze még hátravan, pár nyalánkság vár még rám a vizsgaidőszak alatt. Lehet ez az oka annak, hogy nem úgy jönnek ki a gondolatok a fejemből, ahogy szeretném. Képtelen vagyok megfogalmazni az érzéseimet, gondolataimat, pedig általában azért szokott ez menni, persze csak úgy amatőr szinten. De most nem megy úgy sem. És csak remélni tudom, hogy nem bántottam meg senkit, nem vesztettem barátokat.

Az is furcsa nekem, hogy viszonylag sokat írok a családról. Pedig alapvetően nem erre szántam a blogot, hanem elsősorban a kézimunkáimnak, illetve a fejemből kipattanó gondolatoknak. A család azonban nagyon megörült a sok fénykép, infó meg ilyesmi lehetőségének, és én örömmel írok magunkról, fényképezgetek, meg minden, és lássuk be (na nem mintha ez baj lenne), a fejemben is ez élvez prioritást. Ráadásul közben rájöttem, hogy ez nekem is milyen jó. Régóta akartam csinálni egy digitális naplót a fontosabb eseményekről, csak magunknak, azt hiszem ezt most kiváltottam a blogolással. Én magam is sokszor nézegetem vissza, miket írtam, arról nem is beszélve, hogy a legjobb képeket próbálom összeválogatni.
Azért ne búsuljanak a kézimunka szerelmesei sem, tervem van rengeteg :) Gyakorlatilag pár száz évre való. Remélem egyszer még erre is lesz több időm. Sőt, terveim szerint azért még lesznek idén is saját készítésű szépségek.

Titi csinált a gyerekekről pár képet. Azt próbálta megörökíteni, hogy milyen, mikor mérgesek, "csúnyán néznek". Hát..... remekül sikerültek, de még nem döntöttem el, merjem-e őket publikálni. Nagyon durvák :)
Lehet, hogy 10 év múlva kapnék értük a fejemre :) Még meggondolom.

Fájnak a fogaim. Nem tudom melyik. Reményeim szerint pénteken pontot teszünk az ügy végére. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy többször kell majd mennem, de legalább ne fájjanak. Na ettől sincs kirobbanóan jó kedvem.

Kati húgom...

Kisegített pár húsvéti képpel. Itt is nagyon köszönöm. Párat megosztanék veletek, épp Anyuéknál keressük a csokikat a kertben hétfő reggel (délelőtt). Tudom, nyuszi uraság késett egy napot.

Janka      Andi         Boróka

Botond                 Én                         "Öregapa"

Bulcsú                     Janka

Kókusz                                          

Kökény

Andi húgom...

Blogot ír!
 
Nagyon sokat jár színházba, koncertre, gondolta megosztaná élményeit, tapasztalatait. Mostanában kezdte, nézzetek be hozzá!
Nekem már kedvet csinált egy jövőbeni színházak éjszakájához (annak minden megpróbáltatásával együtt). Sőt, igazából kicsit irigykedem. Na nem arra, hogy egy-két hetente lát-hall valami jót. Nekem elég lenne (kompromisszumokkal) mondjuk évszakonként egy. 


Na nem baj, nálunk most állatkertes idők járnak, lesznek majd még színházas idők is. Sőt, idéntől már vidámparkos idők is :)
 

Csilis-csokis keksz

Függőséget okoz, nálam biztosan. Mindig megbánom, ha sütök, mert akkor biztosan nem eszem semmi más sütiből. Ez szörnyű! Sőt, addig eszem, amíg van. Pedig állítólag sokáig eláll.

Egyszer régen, mikor még csak ketten voltunk Titivel, Egerben nyaraltunk. Vagy lehet, hogy épp teleltünk? Már nem emlékszem, voltunk ott többször is. Mindenesetre betévedtünk a vár bejáratával szemben található kis kávézóba. Talán inkább tél volt mégis. Ott hallottam először, hogy valami csilis csokis. Rögtön megmozgatta a fantáziámat, gyorsan meg is kóstoltam, forrócsoki formájában. Nem csalódtam, szupi finom volt :) Azóta vadászom a csilis csokis recepteket.

Az eredeti recept a Príma Konyha Magazin 2008/10. számában található, egy cseppet másképp

Hozzávalók:  20 dkg finomliszt

                        10 dkg darált dió

                        1 tk sütőpor

                        csipetnyi só

                        1-2 kk csilipor (ízlés szerint – el is hagyható)

                        15 dkg vaj

                        20 dkg cukor

                        2 cs vaníliás cukor

                        2 tojás

                        10 dkg étcsokoládé

A lisztet a dióval, a sütőporral, a sóval és a csilivel egy tálban összeforgatjuk.

A puha vajat kikererjük, majd a cukrokat beletéve tovább habosítjuk.

Egyesével beledolgozzuk a tojásokat, majd hozzáadjuk a lisztes diót és az apróra vágott csokoládét.

Sütőpapírral kibélelt nagy tepsibe diónyi halmokat rakunk ritkásan (4*4 db), mert sütés közben ellapulnak.

Előmelegített sütőben közepes lánggal (170-180°C) 13-15 perc alatt megsütjük, majd hagyjuk kihűlni.

Boróka :)

Igazi modellalkat :)

Mama kötötte "nyuszifészekkel" (tarisznyával) :)

Szerdán

Reggel megszületett a legkisebb unokatesó, Misike. Itt is gratulálunk és jó egészséget kívánunk! A többiek pedig átjöttek hozzánk délután, mindenki nagy örömére :) Elég jól mutat a 4 nagy az asztalnál szerintem :)

Orsi                     Zita                 Bulcsú                  Boróka

Ez azt jelenti, hogy Mamáéknak 4,5 év alatt 6 unokájuk született :)
Ráadásul 3 fiú, 3 lány

Írjam, vagy ne írjam

Lassan két hete ülök a "sztorin", de most hirtelen ihlettől vezérelve mégis leírom.
Helyszín: Iváncsai uszoda, NŐI ÖLTÖZŐ
Belép egy férfi három kislánnyal. Mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mivel én nem öltöztem éppen, nem szóltam egy szót sem. Sőt, visszafogtam magam, mert nem nagyon akartam balhézni, gondoltam remélhetőleg majd siet. Majd míg a gyerekek úsztak, bár mi nem nagyon beszélgettünk, az azért hamar kiderült, hogy túl sok mindenben nem egyezik a véleményünk. Óra után a helyzet mit sem változott, az "úriember" ismét a női öltözőben öltöztette a kislányokat, sőt még a hajukat is ott szárította, pedig a folyosón is van rá lehetőség.Majdnem egy órát töltött bent, egész otthonosan és természetesen viselkedve. Na ekkor már nem bírtam magammal, gondoltam csak szólok neki, hogy ez így nem teljesen van rendjén. Nagyjából a következő rövidke "beszélgetés" hangzott el:

- Ne haragudj, hogy megkérdezem de te máskor is be szoktál jönni a lányokkal?

- Más is bejön, láttam, mégsem vihetek 5 éves kislányokat a férfi öltözőbe! (még meglepődve)

- Azért itt időnként felnőtt nők is szoktak öltözni...

- Ha valami nem tetszik, írd be a panaszkönyvbe! Biztos van (hangját felemelve, flegmán, lekezelően)
- Dehogy írom, gondoltam normálisan is meg lehet beszélni! (Itt már kevésbé tudtam a tervezett nyugalmat magamra erőltetni, úgyhogy inkább távoztam)
- Bocs, ez van (azt hiszem ez nem számított igazi bocsánatkérésnek)

A történethez hozzá tartozik, hogy ha férfi hozza a gyerekét akkor a férfi öltözőbe szoktak menni, ha nő hozza, akkor pedig a nőibe. Nagyobb gyerekek pedig már képesek egyedül öltözni. Szerintem bár a rendszer messze nem tökéletes, de még mindig jobb, minthogy mindenki össze vissza bárhol öltözködjön. Az uszi adottságaihoz nincs sajnos jobb megoldás.
Nagyjából 3 éve két hetente járok az uszodába, persze nem vagyok ott folyamatosan, meg néha hiányzunk is, de én még nem találkoztam férfivel a női öltözőben.

Távozása után a többi anyuka megosztotta velem, hogy kivel is sikerült rövidke szópárbajba keverednem, nem volt Ő más, mint a pusztaszabolcsi jegyző. No comment. Gondolom akkor a jogász Úr tisztában van vele, hogy mi történne, ha kedvem támadna feljelenteni, persze csak akkor, ha legközelebb is bejön, és felszólításra sem távozik. Azért szegény gyerekeket sajnálom, lehet, hogy mégsem balhéznék. Majd a helyzet adja. Bár inkább azt remélem, hogy a történetnek nem lesz folytatása.
Azért a pénztárnál szóltam a történtekről. Állítólag ott azt mondta, hogy a csajok már egyedül öltöznek, ezért kapott kulcsot.

Néhány kép az előzőhöz

Az elkészült tojások - a kép sajnos olyan amilyen

Kedvenc játékom - szerencsére a gyerekek is szeretik

Az utolsó darab is a helyén - Bulcsú teljesen egyedül csinálta, először sikerült körbeérnie :)

Gyerekkorom kedvence - szegényke már jó néhány naposan

ezek járnak csendes szemlélődésért :) - meg egy zacskónyi csoki

Készül a csilis-csokis keksz - később lesz recept is

Majd még megpróbálok a családtól kunyerálni pár jó képet, hátha akad. Mert ez így még mindig eléggé hiányos.

hiánypótlás (hiányosan)

Restellem bevallani, de az ünnepek alatt sehová sem sikerült fényképezőgépet vinnem. Ráadásul még az itthoniakat sem töltöttem fel a gépre. Azért nagy vonalakban leírom, hogy merre jártunk, mit csináltunk, aztán holnap megpróbálok pár képpel mégiscsak szemléltetni néhány dolgot.

Az ünnepi menet már virágvasárnap kezdődött, Dunakeszire mentünk, elsősorban nagypapám születésnapját ünnepelni. Jelen pillanatban két dolog jut eszembe, ami miatt mindenképp emlékezetes ez a nap. Az egyik, hogy sikerült rávenni nagypapámat egy kis közös zenélésre. Harmonikán játszik, még mindig egész jól (régen nagyon jól), és hozzá remekül énekel. Titi is beszállt trombitával.Évről évre ismétlődik néhány dal, aminek nálam már erősen "szép gyerekkori emlék" jellege van. Nagyon szeretem ezeket a dalokat. Régen, amikor velük mentünk le olykor Bácsalmásra a dédszüleimhez, a 3 órás kocsiúton mindig ezeket énekeltük. Szóval nekem leginkább ezek az utazások jutnak eszembe. Hasonlóan arról is, ha házak homlokzatán paprikafüzérek lógnak. Ha megláttuk a paprikafüzéreket, tudtuk, hogy az út nagy része már a hátunk mögött van. Na jó, befejezem a nosztalgiázást....

Vagy mégsem. Bulcsú ugyanis hozott nekem virágot a kertből. Gyermekkorom kedvenc virágát. Szégyellnivalóan nem ismerem a virágokat, szóval erről sem tudom, hogy micsoda, de nem is ez a lényeg. Én is mindig ezt szedtem Dunakeszin a kertben a ház mögött. Haza is hoztuk, szegényt eléggé megviselte az út, nem gondoltam, hogy feléled. Pedig megtette, és még egy hétig díszítette a konyhapultomat. Jó volt ránézni.

Nagycsütörtökön tojást díszítettünk. Mindenki csinált egyet, szóval nem vittük túlzásba, de legalább nem is maradt ki idén a húsvéti készülődésből. Én csináltam virágosat, a gyerekek foltosat. A foltos ötlete (és a papír is) az oviból jött, mert szegény Bulcsú valahogy kimaradt az ottani díszítésből. Mindenképp be akartam pótolni, és így legalább Boróka is kivette belőle a részét.

Nagypénteken, nagyszombaton igyekeztünk közös erővel a házat rendbe rakni, majd a vigília után egy kis könnyű vacsorát beiktatva indultunk anyuékhoz ünnepelni. Sok barát, ismerős és ismeretlen (számunkra) gyűlt össze egy nagyon jó hangulatú vacsorára, ahol Anyu utánozhatatlan, tökélyre fejlesztett kenyérben sült csülökkel (igazi kemencében) várta a vendégeket. Persze ezen kívül még sok minden volt, étel ital sütemény....... A nagy zabálástól az mentett meg, hogy Boróka kellően sok időt töltött el az ölemben.

Vasárnap Érdre mentünk, ahol egy nagyon kellemes, sokkal pihentetőbb napot tölthettünk el. Itt már a nyuszi is előtérbe került, néhány tarisznyányi csoki formájában.

Hétfőn elég sűrű volt a program, Anyuéknál a nyuszi szisztematikusan szétszórta-eldugta az egész kertben a nem kevés csokoládét, persze sietni kellett, mert a fiúk még locsolkodni akartak, és aztán még ebédre Dunakeszire kellett érni.
Bulcsú Nagyon szépen megtanulta a locsolóversét, nem is volt rövid, 6 soros, de csak a családtagoknak volt hajlandó elmondani. Ennek ellenére csendesen figyelő kísérőként cirka fél óra alatt csak az utcában járva összegyűjtött egy szatyor csokit és még egy kis pénzt is. Mi lett volna, ha még csinál is valamit érte? Öregapját kísérte el locsolni, aki már tökéletesre fejlesztette a díszes borosüvegből vízzel locsolást - ezzel persze bizonyára sok nőtársam vitatkozna, mikor a fejükről csorog le a hátuk közepén a hideg víz, mindez megspékelve a 3-4 fokos reggeli hőmérséklettel a kapuban állva. Én szerencsére a házban voltam az "akció" alatt.
Aztán irány Dunakeszi, ismét nagy trakta, ráadásul volt a kedvencem is, marharolád. Hát mit tehettem volna, ettem. Aztán itt is jött a nyuszi. Nagymamámmal megbeszéltük, hogy valami apró ajándékokat beszerzek én a gyerekeknek az Ő nevében, meg is tettem, de közben meg Ő is, szóval meglepi volt bőven, azt hiszem túl sok is. (ezt majd még valamikor bővebben is kifejtem)

Szegény fiúk (mind a hárman) egész ünnepek alatt nem érezték valami jól magukat, remélhetőleg a mai orvoslátogatás után már a gyógyulás útjára lépnek.

Holnap (vagy utána) jön pár kép.
Gondolhatjátok, mennyit tanultam. Jövő héten meg már suli, néhány vizsgával tarkítva.
Na mindegy, tudom, hogy ez csak az én gondom.

játékok :)

Egyszerre két helyen is játszom, nagyon szép ajándékokért. Jó lenne nyerni, ha véletlenül sikerül, mindenképp megírom nektek. Ti is játszhattok, ha van kedvetek:

- KicsiKatónál kendőért
- Zazálea játéka táskáért